Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges útjai

A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges títjai 159 kb. 10-12 méteres emeléssel lehet átvezetni a vizet a hátság keleti oldalára. A szivattyús vízemelés számára az előzetes vizsgálatok szerint Kunbaracs térsége látszik a legkedvezőbbnek. A Duna-Tisza-csatorna kezdeti szakaszát, mely 22 km hosszú, bővíteni kell. A tervezett Hátsági-főcsatoma 81 km hosszúságú, s Jászszentlászlónál csatlakozik a Dongéri-(belvízi) főcsatornába, mely Csanytelek és Bäks között torkollik a Tiszába. Ilyenformán megvalósulna az összeköttetés a Duna és a Tisza között. A Hátsági-főcsatomát tájba illően, a természetes vízfolyásokhoz hasonlóan ajánlatos kialakítani, lehetőleg úgy, hogy az üzemvízszint a környező talajvíz közepes szintjével egyezzék meg. A medret helyenként öböl-szenten kiszélesítve, vízpatti üdülésre alkalmas környezet hozható létre. A Hátsági-főcsatoma a hajózható Duna-Tisza-csatoniának egy lehetséges nyomvonalán halad. Ha a közlekedéspolitikai koncepciónak is részét képező hajózható csatorna megépítése hamarabb napirendre keriilne, mint a Hátsági-főcsatornáé, akkor azt úgy kell megcsinálni, hogy a hátság vízellátását is szolgálja. Ellenkező esetben a Hátsági-főcsatoma tervezésénél kell figyelembe venni a későbbi hajózási igényeket és szempontokat. E két problémakör összekapcsolása és összehangolása elengedhetetlen (.Papp 1993). A Hátsági-főcsatomából a következő tervezett mellékágak szállítják a vizet a távolabbi területekre: a ceglédi ág, a kecskeméti-nagykőrösi ág, a vadkerti ág és a félegyházi ág, valamint a Dongéren túl déli irányban húzódó Mórahalmi-főcsatorna. A hátságra följuttatott vizet a vízszállító főcsatornák, illetve nyomócsővezetékek menti vízhasználók közvetlenül igénybe vehetik, az ezektől távolabb fekvők számára azonban további létesíünényekre, vízszétosztó hálózatokra lesz szükség. E hálózatokba - kisebb-nagyobb átalakítások árán - a meglévő belvízcsatornákat is érdemes bekapcsolni. A víz fölhasználásának módja, vagyis a vízhiány megszüntetése - a helyi igényektől függően - többféle lehet. A legfontosabbak a következők: - természetvédelmi oltalom alatt álló tavak és egykori vizenyős területek feltöltése, illetve elárasztása; - jóléti célú tavak feltöltése és vízcseréje, - halastavak feltöltése és vízpótlása, - mezőgazdasági területek (szántók, legelők, ültetvények) és keitek öntözése, - erdőterületek (toként faiskolák) öntözése, - közterületek, parkok, sportpályák öntözése, - ipari jellegű vízhasznosítás, - vízminőség-javítás (belvizek, szennyvizek hígítása), - tűzoltás, - talajvíz-feltöltés. Legegyszerűbbnek látszik a különféle tavak és a vizenyős területek vízellátásának megoldása. Előzetes fölmérés szerint természetvédelmi célra - száraz évet föltételezve - évi 25 millió m

3 vízre, jóléti célra és a halastavak számára együttesen ugyancsak kb. 25 millió m

3 vízre volna szükség.