Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
1. füzet - Hajós Béla: A vízvédelem és az ember kapcsolatának változása: A vízgazdálkodás jövőképe a múlt eredményeinek tükrében
A vízvédelem és az ember kapcsolatának változása... 15 3.1. Települések szennyvíz-elvezetése A városi szennyvizek elvezetése az első időszakban a csapadékgyűjtők felhasználásával történt, szükség volt az összes szennyvíz elvezetésére, ami az ún. egységesített rendszerek kialakulásához és széleskörű alkalmazásához vezeteti. Hasonlóképpen fogalmaz a német vízépítési szabály 1875-ben: „Gondot kell fordítani a használt víz elvezetésére, amelyhez hozzáadódik a lehullott esővíz is". A városi szennyvizek egyesített rendszerű elvezetése révén feltétlen pozitív hatásként jelentkezett: - a higiéniai körülmények javulása - a szigeteletlen pöcegödrök okozta talajvíz szennyezés megszűnése - a csapadékvíz gyors elvezetése. Nyomatékosan rá kell mutatni arra, hogy ebben az időszakban és később is, de esetenként még napjainkban is a csatoniákban elvezetendő vizén a klasszikus értelmű szennyvizén és esővízen kívül beleértették a szomszédos külterületek esővizét, és esetenként a magas talajvizű városrészek drénvizét is. Az elvezető csatornák méretezésénél már a kezdeti időszakban is figyelembe vették a rendkíviii csapadékokat, mint mértékadó terhelést. Kézikönyv (1879) szerint: „Tekintetbe véve, hogy rendkívüli csapadékok ritkán lépnek fel, elégséges a csatornákat 1/2 hüvelyk (13 mm) 24 órás csapadékra kiépíteni és ha burkolt területek vannak ezt az értéket teljesen, ha kertek is vannak, fél értékben kell figyelembe venni". Jóllehet, hogy egy állandó lefolyásból adódó számítás meglehetősen kétséges lehet, mégis a szükséges szelvény meghatározása egy egyszerit méretezési feladat volt, gondoljunk arra, hogy ma ehhez egy több oldalas előírás szükséges. Ha a kialakult rendszereket és elveket változatlanul kívánjuk alkalmazni, akkor a fokozódó urbanizációs hatások miatt a jövőben az esővíz vagy az egyesített rendszerű csatoniákat a kiöntés és túlfolyás biztonsága érdekében sokkal nagyobb számítási igény mellett, egyre nagyobb szelvényméretekkcl és egyre magasabb pénzügyi kiadásokkal kell számításba venni. A települések vízelvezetése keretében a legutóbbi évtizedig uralkodott az a szemlélet, aminek az volt a célja, hogy a csapadékvizeket a lehető leggyorsabban elvezesse, a talajvizek helyzetét figyelmen kívül hagyva. A belterületi vízrendezés új koncepciója a lefolyás minőség és mérték szerinti eresebb differenciálódásához fog vezetni, a lehető legtöbb csapadékot és ilyen értelemben tiszta vizet a helyszínen visszatartva és a természetes körforgásba visszavezetve. Ennek érdekében meg kell akadályozni a csapadékvíz gyors lefolyását, tereléssel, beszivárogtatással és tározással, lehetőleg szakaszosan visszatartani és elpárologtatni. A csapadékvizet a városépítészet és kömyezettervezés elemének kell tekinteni, mint alakító és tájképformáló élctelemct. Ebben az értelemben az egyesített rendszerű