Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges útjai

A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges títjai 151 3. ábra. A Kun-Fehér-tó vízfelületének csökkenése Fig. 3. Decrease of the surface area of Lake Kun-Fehér Bild 3. Abnahme der Wasserfläche des Sees Kun-Fehér-tó Рис. 3. Сокращенно водной поверхности оз. Кун-Фехер Nagy 1994, Harmati 1994, Iványosi Szabó 1994, Kákonyi 1994/a, Liebe 1994, Lóki 1994, Major 1994/a, 1994/b, Molnár 1994/a, Neppel 1994, Pálfai 1994/b, Szalui 1994, Szalóki 1994, Szodfridt 1994), és csupán annak a hangsúlyozására szorítkozunk, hogy az okok többrendbeliek, a súlyos helyzetet a kedvezőtlen változások halmozódása idézte elő. A talajvízszint süllyedést befolyásoló tényezők közül mintegy 50%-ban a természeti tényezők, vagyis az időjárás tehető „felelőssé", másik 50%-ban pedig különféle emberi tevékenységek. Az. évi csapadékösszeg változásának jellemző példájaként a 4. ábrán a soltvadkerti adatokat mutatjuk be 1931-től 1994-ig. Az ötéves átkaroló átlagok görbéje jól kiemeli a ciklikus változás melletti süllyedő tendenciát, mely a 60-as évek közepétől tart. Az. emberi tevékenységek közül főként a rétegvíz-termelésnek az 1960-as évektől tapasztalható növekedése az (5. ábra), amely leginkább befolyásolhatta a felszín alatti vízháztartási állapotokat. Ezen kívül a közvetlen talajvíz-kitermelés (főként öntözési célra), a földhasználatban bekövetkezett változások (pl. az erdővel borított területek növekedése), a vízrendezések és talán a bányaművelés játszott számottevő szerepet a mai állapot kialakulásában. Nagyon lényeges körülmény rejlik a domborzati viszonyokban. A jórészt homoktalajokkal borított hátság és főleg annak legkiemelkedőbb részei fontos beszivárgási területek, ahol lefelé irányuló vízmozgás van (a rétegvíz szintje mélyebben van mint a talajvízé). Ez a teriilet jóformán csak a helyi csapadékból kap utánpótlást (csupán a Gödöllői dombság (2. ábra) felől van némi horizontális vízpótlásra lehetőség), ezért a hosszú, évekig eltartó száraz időszakok alatt fokozatosan kiürül. A csekély csapadék a legfelső talajrétegben jórészt fölemésztődik, a legszárazabb években szinte semmi sem jut le a talajvízig. Ezzel szemben az ún. föláramlási zónákban (itt a rétegvíz nyomásszintje magasabb, mint a talajvízszint) mindig van alulról földfelé irányuló lassú vízmozgás, ami részben pótolni képes a fokozott párolgást. Ezt igazolja a 6. ábra is, melyen a talajvízszint-süllyedést a rétegvíz és a talajvíz szintje közötti különbség függ-