Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
106 Starosolszky Ödön ilyen díjként kerül évente kiosztásra a szakma legmagasabb kitüntetéseként. Mi, Vásárhelyi díjasok elsősorban kell kötelességünknek érezzük, hogy Vásárhelyi kultuszát őrizzük és emlékét tisztán tartsuk meg. Szóljon végül a híres korabeli költő, Vörösmarty Mihály, aki a következő verssel tisztelgett emlékének: Mértem az országot, vizeinek kísérve futását, És utat a csüggő sziklafalakba törék. Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell, Amint megszületém, mérve lön a kicsi föld Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja! Látom-e, zöld koszorús róna, virányaidat? Eljön-e a délbáb tündér palotáival álmom Képeihez, szebbnek festeni a honi tért? Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné Hü nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. Amikor az el nem feledés koszorúját letesszük Vásárhelyi Pál sírjára és fejet hajtunk a nagy mérnök előtt, saját komnkból eredő kötelességeinkre is kell gondolnunk, mert emlékének leginkább tettekkel hódolhatunk. Adjon Isten erőt és hitet számunkra, hogy legyenek, akik ezt az elhivatottságot továbbra is gyakorolják. Dr. Starosolszky Ödön