Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Megemlékezés Vásárhelyi Pál szülelésének 200 éves évfordulójáról 105 Ez a terv 112 átvágás révén 453 km hosszal rövidítette meg a főmedret és a javasolt árvédelmi töltések 2,2 millió hektárt, a teljes Tisza-völgyi terület 61%-át mentesítették. A terv bírálatára 1846. április 8-án került sor, s ekkor, az egyéni érdekekért hadakozókkal folytatott vitában végzett vele a szívroham. A tervet halála után is érték bírálatok és ellenlábasai igyekeztek a Vásárhelyi által is becsült szakértőt, a Pó-szabályozás révén ismert Paleocapát ellene kijátszani. A Széclienyihez írt 1846 tavaszi levelében az olaszországi tanulmányutat azért si'ugeti, hogy Paleocapa velencei építési igazgató „felvilágosító útmutatásával könnyítsen és segítsen magán". Paleocapa éles szembeállítása tehát rosszindulati félremagyarázás (étre Domokos Miklós velencei előadásában és a Hidrológiai Közlönyben megjelent cikkében részletesen rámutatott). A Tisza-völgyi árvízvédelmi és folyószabályozási terv két változatáról és a megvalósítások során kialakult tényleges helyzetről több kiváló mérnökünk (Lászlóffy, Iványi, Botár) adott összehasonlító értékelést. Ha hiba történt, azt nem Vásárhelyi vagy Paleocapa idézte elő, hanem a tervek következetes megvalósítását és a helyi érdekek érvényesülésének kiküszöbölését nem sikerült maradéktalanul elérni, ezért számos - főként egyedi - probléma merült fel. Alapjaiban a Vásárhelyi- és a Paleocapa-koncepció a töltésezés tekintetében azonos volt, az átvágások tekintetében - azok mennyiségét tekintve - eltérő. Az utóbbi időben hangoztatott indokoladan és félrevezető panaszokat azonban egyik terv sem tudta volna kiküszöbölni, mert azok nem a szabályozás mikéntjét, hanem alaptalanul a szabályozás létjogosultságát kérdőjelezik meg. Vásárhelyi Pál legjelentősebb értékálló életműve, a Tisza-völgyi szabályozás és ánnentesítése elkészült és működik, bár vannak, akik kétségbe vonják rendkívüli értékét, a második magyar honfoglalást, amelyet az ármentesítés tett lehetővé. Emlékét még ma is áldják azok, akik a Tisza mentén a biztonságot adó átvágások és töltések oltalmában nyugodtan élhetnek. Vásárhelyi Pál 51 éves korában hunyt el, így a Tisza-völgyi terv végrehajtását nem érhette meg, de gondolatai sokáig, a szabályozás befejezéséig hatottak. A magyar vízgazdálkodás történetét, miként az árhullámokat, tetőzések és völgyelések jellemzik. A tetőzések idején a szakmának lehetősége van messze előre gondolni és nagyratörő terveket alkotni, azonban ezek megvalósításához általában nem elégséges a felfelé ívelő időszak, és esetleg több hullámperiódusra is szükség van, míg a nagy alkotások befejezhetők. Vásárhelyi átfogó elgondolásainak megvalósításához is hosszú idő kellett, de - bánnennyirc is akadnak ellenlábasok és igaztalan kritikusok a Tisza-völgy fejlesztése kiállta az idők próbáját. A mű újragondolása a koncepciót aligha változtatná meg, bár érthetően a gazdasági és társadalmi viszonyok megváltozása helyi eltéréseket a megoldásban okozhataa. Vásárhelyi emléke ma is köztünk él, minthogy az azóta felnőtt mintegy 5-6 magyar mérnök generáció emlékét megőrizte, sőt nemzetközi fóntmokon is felelevenítette. Szegedi szobra, különösen szép emléket állít a nagy mérnöknek, mint egy előremutató hadvezért ábrázolja, aki munkásseregeket vezényel a víz kártételeinek megfékezését célzó építkezésekre és aki évszázadokra szabja meg a történelem folyását. A Magyar Hidrológiai Társaság ezért nevezte két évtizeden át legnagyobb kitüntetését nevéről Vásárhelyi-díjnak. 1992-ben pedig, amikor Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter új díjat alapított, ragaszkodott, hogy ezt az állami kitüntetést is Vásárhelyi Díjnak nevezzék el, mintegy „államosítsák" a Vásárhelyi Díjat. Azóta már