Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Stelczer K.: Negyven éve az árvíz uralta a Szigetközt

Negy\>en éve az árvíz uralta a Szigetközt 383 először arra figyelmeztettek, hogy védműveink megerősítését az eddiginél gyorsabb ütemben kell biztosítanunk, mert a védmüvek megerősítéséhez szükséges anyagi ráfordítás jóval kisebb, mint egyetlen nagy árvíz okozta kár. (Rajczi 1955). Figyelmeztettek ana is, hogy szervezeti vonalon kell változtatásokat végrehajtani. Az 1954. évi árvíz utáni szemléletváltozás eredményeként létrejött egy erős, fegyelmezett szervezet, mely felszerelésével sikeresen állt helyt 1965-ben és 1970-ben levonult rendkívüli árvizek ellen a megerősített dunai és tiszai árvédelmi töltéseken. A sikeres védekezés okozta megelégedettség, a száraz, sőt rendkívül aszályos időszak, vagy más okok következtében az árvédekezésre alkalmas szervezet időközben erősen meggyengült, a védvonalak fejlesztésének üteme lelassult. Úgy érzem, hogy a legmeggyőzőbb a jeges árvíz veszélyét és annak pusztítását bemutatni, hogy ne felejtsük cl: az árvízvédelmet folyamatosan fejleszteni kell. A jeges árvíz kialakulásánál elég sok tényezőnek kell egyszerre kedvezőtlenül hatnia (Stelczer-Csoma 1979), ezért megjelenésük ritkább mint a jégnélküli árvizeké. A jeges árvíz veszélyét Budapest viszonylatában szeretném érzékeltetni, elsődlegesen rámutatva ana, hogy milyen borzalmas pusztítást végzett az 1838. március 15-i jeges árvíz Pesten és aira, hogy Budapest árvízvédelmi biztonsága nemhogy a jeges, de a jégnélkUli árvizek tekintetében is a legrosszabb - az országos átlaghoz viszonyítva. Buda|)est árvízvédelmi műveinek magassága - a belterülettel 950-1000 cm magasságig védett helyeitől eltekintve - általában 850 cm volt (Lászlóffy 1941) és az 1965-ös árvíz után néhány igen alacsony területek bevédésével lényegileg mára sem változott. A II. táblázatban feltüntettük a Duna Budapestnél 1744 óta észlelt legnagyobb jeges és jégnélküli árvizeit nagyságrendi sorrendben. AII. táblázatban bemutatott adatok értékeléséhez ismerni kell, hogy az 1838. március 15-i nagy jeges árvíz után a Duna közvetlen Budapest alatti szakaszán 1885-ig igen nagymértékű folyószabályozási (főmeder mélyítése, Csepeli-Duna-ág lezárása a főmeder nagyobb vízszállító-képessége érdekében) és árvízvédelmi (beleértve Budapestet is) munkák folytak. A II. táblázat alapján egyértelmű, hogy Budapesten a folyószabályozási munkák után egészen 1940-ig jeges árvíz nem alakult ki. Az 1929-es rendkívül hideg télen nem képződött a fővárost fenyegető jégtorlasz, a jeges árhullám mindössze 5,70 m-en tetőzött. „Feltételezhető volt, hogy Budapesten a szabályozás óta előfordult legmagasabb jégnélküli vízállásnál, az 1923. évi 7,84 m-nél nagyobb vízre (II. táblázat) nem kell kiszámítani. Ijesztő meglepetés volt tehát az árvíz (1940. III. 18.) magassága." (Lászlójfy 1941). Azóta levonult az 1954. és 1965-ös jégnélküli árvíz. Az 1965-ös jégnélküli árvíz 8,45 m-es tetőzése mindössze 0,05 m-rel maradt cl Budapest általános védelmi magasságától a 8,50 m-től. (Ne felejtsük el, hogy mind Csallóközben, mind Aranyosnál a csehszlovák oldalon gátszakadás volt, melynek következtében a budapesti vízállás 0,10-0,15 m-rel alacsonyabb volt.) Tudjuk, hogy sem az 1954. évi, sem az. 1965. évi dunai nagy árvizek nem a lehető legnagyobb árvizek voltak. Az 1956. évi árvíz csak megközelítette az 1940. évit (II. táblázat), de a jégnélküli árvizekkel együtt azt jelzi, hogy az 1885-ben befejezett folyószabályozás egyre jobban (1940, 1954, 1956, 1970) kezdi elveszíteni hatását. Sürgősen folytatni kell a Duna szabályozását és Budapest fővárosnak pedig legalább 1,00-1,50 m-rel meg kell emelni a védvonalát.