Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Stelczer K.: Negyven éve az árvíz uralta a Szigetközt

382 Stelczer Károly 1955), hogy a kisvizek szintje 1898 és 1953 között Dunaremeténél 0,96 m-rel, Bősnél 1,95 m-rel és Szapnál 1,05 m-rel emelkedett. A Magyar-Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság 1954 novemberi határozata értelmében a |X)zsony-gönyűi Duna-szakaszon évi 1 millió m

3 mederanyagot kell kikotorni. Az igen költséges kotrások eredménye a kisvízértékek csökkenésében, azaz a főmeder mélyülésében jelentkezett is (9. ábra), de az árvízszintek emelkedésére nem volt hatással. Dunaremeténél az évi átlagos 0,02 m-es mcderemelkedés tehát azt jelenti, hogy minden 100 évben 2 m-rel meg kell emelni és természetesen ezzel együtt megszélesíteni az árvédelmi töltést. Konkrétan az 1954. évi árvízkor Dunaremeténél meglevő töltés koronamagassága ma már 2,00 m-rel kell, hogy magasabb legyen. Ezzel egy 1954. évi nagyságú árvíz magasság szempontjából kivédhető. Szigetközben azonban 1954ben nem az árvédelmi töltések magasságával volt a probléma, hanem az, hogy a védtöltést eddig soha nem ért víznyomás hatására hidraulikus talajtörés következett be. Az árvízszintemelkedést (9. ábra) követő egyre magasabb koronaszint ugyan biztonságos lehet a meghágás ellen, de egyre kisebb biztonságot nyújt a buzgárfeltörés, a töltésszakadás ellen. Véleményem szerint a Szigetköz geológiai, talajtani adottságai mellett - árvédelmi töltés anyagát is figyelembe véve - a védvonal emelését bizonyos határon túl nem, vagy csak igen nagy ráfordítással lehet biztonságosan végrehajtani. A szigetközi árvédelmi vonal a 9. ábrán bemutatott évi 0,02 m-es nagyvízszint emelkedés mellett még további 1,50 m-es töltésemelést kíván meg, ha az eddig észlelt legmagasabb 1501-es árvíz ellen (I. táblázat) is sikeresen kívánunk védekezni. Az 1954. évi árvíz mintegy 40 évenként ismétlődő, azaz 2,5% valószínűségi árvíz volt (Kresser 1955). A Dunán az eddig észlelt legmagasabb árvíz 1501. augusztus közepén vonult le: 14 000 m

3 s1-re becsült vízhozammal. (Az 1954. évi vízhozam Bősnél 10 000 m

3 s

_

1 volt.) Ezt követően az 1899. évi árvízig, tehát 453 év alatt még 13 olyan jégmentes árvíz volt az osztrák Duna-szakaszon, amely az 1899. évit elérte, vagy meghaladta és közöttük 6 olyan, amely 0,50 m-rel volt magasabb nála (Károlyi 1955). Az 1501. évi árvíz 1,39 m-rel volt magasabb Bősnél, mint az 1954. évi, és ebből egyenesen következik, hogy a legnagyobb magassági biztonságra törekedve az árvédelmi töltési Dunaremeténél még további kereken 1,50 m-rel kell megemelni. Azt hiszem, hogy senki sem kívánja a Szigetközben lakó embereket egy újabb, az 1954. évihez hasonló árvízi katasztrófa veszélyének kitenni. Máipcdig nyilvánvaló, hogy árvédelmi szempontból igen előnyös volt az a terv, amely az árvízi hozam jelentős részét elvezette volna a bősi oldalcsatomába, s azt majd csak Szapnál kívánta visszacsatlakoztatni az eredeti Duna-mederbe. 3. Jeges árvizek Az 1954. évi árvíz természetesen nem volt jeges árvíz, de visszagondolva és értékelve az 1954. évi árvíz tapasztalatait, egyre szembeötlőbb az a hasonlóság, amely a második világháború és az azt követő száraz, szinte aszályos időszak - amikor majdnem teljesen megfeledkeztek az árvízvédelem fejlesztéséről - és a mai (az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszai nagy árvizek után bekövetkezett) állapot között van. Nagyon sokan és sokszor elmondták és leírták, hogy „az árvíz tapasztalatai és kárai tehát