Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Stelczer K.: Negyven éve az árvíz uralta a Szigetközt

376 Stelczer Károly lcmvezetés azonban a bociaki szakadás után minden erőt, anyagot, felszerelést Győr városa és az alsóbb szakaszok árvédelmére összpontosított. A dunakiliti szakadás a tetőzés után közvetlen, apadó ágon következett be. Talán a töltésszakadás még ebben a védekezés nélküli, magára hagyott helyzetben sem következik be, ha az árvédelmi töltés megfelelő méretű. Sajnos „ezen a helyen az árvédelmi töltésnek nem volt megfelelő padkája, sőt a védtöltés szelvénye is kisebb volt az átlagosnál". (Stelczer 1955). Az Ásványráró felső és a kisbodaki szakadás teljesen azonos körülmények között és módon, egymástól nem távol (2. ábra), csaknem egyidőben, tetőző vízállásnál következett be. Érdemes visszaidézni az ásványrárói felső szakadás történetének részletes leírását, mely akár a kisbodakié is lehetne. Marek László főmérnök, kormánybiztosi kiküldött jelentése: ... „az árvízszint mintegy 0,30-0,40 m-rel (Kisbodaknál 0,50-0,60 m-rel) volt a korona alatt és a töltéstest semmiféle káros elváltozást nem mutatott. A mentett oldali terepet itt is, mint általában mindenütt, 0,20-0,30 m mély, tiszta fakadó víz borította. Ekkor (10,20) egészen váratlanul, a töltés lábától mintegy 5 m-re, a szántóföldön (Kisbodaknál közvetlen a töltés lábánál, a töltéssel párhuzamosan futó út padkájában) 1,0 m átmérőjű, kevéssé zavaros színű vízoszlop tört fel 1,4 m magasra... a vízfeltörés mintegy másfél perc alatt 1,5 m-re szélesedett, majd hirtelen megszűnt. (Valószínűen a töltéstestben keletkezett beomlás miatt.) Ekkor még a töltés rézsűje és koronája szilárdan állt. Fél perces szünet után az eredeti feltörés helyén kb. 4 m átmérőjű, 0,5 m magas, rendkívül zavaros, sötétszínű vízfeltörés keletkezett, majd további fél )x;rc múlva a töltés koronája és rézsűje hirtelen mélyen berogyott, s a leroskadt töltés felett vastag rétegben megkezdődött a víz átömlése." (Serf-Sík 1955). Ásványráró felett és Kisbodaknál is egy régi, teljesen betemetett holtág keresztezte az árvédelmi töltést. A régi holtágat csak a szakadások utáni légifelvétel alapján , lehetett érzékelni. A holtág jelenléte indokolta a sötétszínű iszap jelenlétét. A mentett oldalon a fedőréteg teljes vastagságában - bizonyos hidrosztatikus nyomásig - ellenállt a buzgár feltörésnek. A buzgár az árvíz tetőzésének idején, tehát magas vízállásnál, nagy víznyomás mellett tölt fel. Az Ásványráró feletti és a kisbodaki szakadások okait v/£ígíí/ra egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy egyrészt a holtág keresztezésében lerakódott és az altalajban levő iszap elázott, kohézióját vesztette, s ezért azt a feltörő buzgár rövid idő alatt kimosta. Másrészt a buzgár feltörését például egy vastagabb, nagyobb ellenyomást biztosító, mentett oldali „paplan"-nal lehetett volna megakadályozni. További tapasztalat, hogy a töltés közepesen kötött (homokos-iszap) anyaga sem pótolni nem tudta a buzgár által az altalajból kimosott anyagot (mint ahogyan azt a rajkai töltés kavicsanyaga biztosította), sem tartós boltozati hatást kifejteni nem volt képes, mint ezt a tiszai kötött (agyag) anyagú töltéseknél általában tapasztalható. Az 1954. évi szigetközi árvízvédekezés során a buzgár keletkezésével, kialakulásával kapcsolatos tapasztalatok és a védekezéssel kapcsolatos javaslatok („a vizsgálatok (Stelczer 1955) terjednek ki a fedőrétegben levő iszaprétegek felkutatására, különös tekintettel a régi, a természetben ma már esetleg fel sem ismerhető holtágakra. Vizsgálják meg továbbá, nem célszerű-e a védtöltéseket kavicsanyagból készíteni...") alapján az egész országban megtörtént a holtágkeresztezések légifotogrammetriai úton