Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
4. füzet - Pados I.: Negyven éve üzemel a tiszalöki-vízlépcső
360 Pados Imre 7,85 m (1964. IV. 6.) és az eddig észlelt H mi n = 3,72 m (1963. VII. 30.), azaz a vízjáték 11,57 m. Méréseink szerint a vízlépcső önduzzasztása nem nagyobb, mint bármely tiszai hídé. A duzzasztás hatására, az árhullám kezdeti szakaszán transzformálódott az árhullámkép és egyes helyeken megnövekedett az áradás sebessége. Ezenkívül a Bodrogon, vagy a Tiszán lefutó alacsony és rövid idejű árhullámoknál a duzzasztási határ térségében bizonyos vízállás emelkedés észlelhető. Az árvíz kialakulását a duzzasztás hatására történő változásokat a Tiszán a tokaji, a dombrádi, a vásárosnaményi és a tiszabecsi, a Bodrogon a felsőberecki, továbbá a Szamoson a csengeri mértékadó vízmércéken kísérjük figyelemmel. A duzzasztás változtatására az üzemelési szabályzat ad részletes leírást Meg kell azonban jegyezni, hogy a vízlépcsőhöz kapcsolódó többirányú használói érdekek konfliktusmentes kielégítése ma már egyre nehezebbé válik. Ezért szükséges az érdekeltekkel való egyeztetés, természetesen az árvízi biztonság prioritását, ugyanakkor az arányos teherviselést is figyelembe véve. A Tiszalöki-vízlépcső megépítése előtt a tiszai jégjelenségekkel, jeges árvizekkel keveset foglalkoztak. A duzzasztás előtti időszakban ugyanis nem jegyeztek fel olyan jégtorlódásokat, amelyek a mértékadóhoz közeli árvizeket alakítottak ki. A feljegyzések egészen biztos hiányosak voltak, mert pl. a bodrogközi Tisza-szakaszon, két olyan árvízről is tudunk, amelynél a tiszacsermelyi, majd a zalkodi kanyarban a töltés jelentős részét a jég elvitte és táblákat rakott a töltés koronára, valamint a mentett oldalra egyaránt. A tiszai jéglevonulás szempontjából kedvező (Csorna 1968), ha a Bodrog árvize a Tiszáét megelőzi és kisebb duzzasztással a torkolat környékéről, valamint az alól a jeget elszállítja. Kedvezőtlen, lia a Felső-Tiszáról, vagy a Szamosról érkező árhullám miatt kell a duzzasztást csökkenteni, vagy megszüntetni. A mindenkori hidrometeorológiai helyzeten kívül a vízjárási menetrendet a folyók középvízi mederviszonyai és kisebb mértékben nagyvízi szabályozottsága alakítja. Jégjárási szempontból a vízlépcső feletti mederszakasz két részre oszüiató: - a Tiszalök - Cigánd közötti duzzasztott szakasz (böge), - a Cigánd-Vásárosnamény közötti temiészetes állapotú mederszakasz. A duzzasztott szakaszon a folyó természetes esése (0,06-0,1 m/km) a vízhozamtól függően 0,01-0,03 m/km-re csökken. A középvízi meder szélessége Tokajtól Záhonyig a kanyarokban sok helyen kiszélesedik és az átlagos mederszélesség 150-200 m között van. Záhonytól a Szamos torkolatáig a szélességek valamivel kisebbek és egységesebbek. A szakasz szabályozási célú beavatkozásai túlnyomórészt a partok biztosítását jelentették, különösen ott, ahol a partok az árvízvédelmi töltést megközelítették. A megfelelő kanyarulat] viszonyok kialakítására, illetve a túlszélesedett medrek szűkítésére, helyenként keresztirányú művek is épültek (Tiszacsetmely, Cigánd). A Cigánd fölötti szakaszon a nagyobb esés és a pattok lazább anyaga következtében a folyó erősen kanyargós, míg Dombrád alatt már nagyobb, laposabb kanyamlatokat alakított ki.
