Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Pados I.: Negyven éve üzemel a tiszalöki-vízlépcső

348 Pados Imre Az egész országot megrázó 1860, ill. 1863-as elemi csapás hatására az ország közvéleménye hangosan követelte az Alföld öntözésének megvalósítását. Ekkor rendelte el a Helytartótanács egy tiszántúli öntözőcsatorna tervének sürgős elkészítését A feladatot Herrich Károly kapta, aki a Tiszát a Körös vízrendszerével összekötő hajócsatoma tervét már 1855-ben kidolgozta. Elgondolása szerint Tiszalök alatt, nagyjából a mai vízlépcső környezetében helyezkedett el a duzzasztómű és a „0" víz feletti 3,8 m-es duzzasztási szintje alig 0,7 m-rel volt a mai duzzasztási szint alatt. Az akkori tervek nem valósultak meg és csak az 1930-as években indultak meg az újabb tervezések. A Tisza több lépcsővel tervezett teljes szabályozására több évtized óta voltak elgondolások. A középső szakasz szabályozási terve közül a legjelentősebb Ruttkay Udó terve volt, amely szerint a Sajó torkolata alatt, Tiszaszederkénynél és a Köröstorok felett, Tiszaugnál épült volna két folyami vízlépcső. Az elgondolás pénzügyi-gazdasági és műszaki okok miatt nem valósult meg. Az 1870-es csapadékos esztendő után az öntözés gondolata megint háttérbe szorult és csak az 1863-as évihez hasonló 1935-36. évi súlyos szárazság helyezte előtérbe az Alföld öntözésének kérdését. A tervező munka az 1937. évi XX. törvénycikk, az ún. Öntözési Törvény alapján indult meg. E törvény az Alföldön 1700 km

2 terület öntözéséhez szükséges vizet adó művek építését rendelte el. Ezek közül azonban csak a békésszentandrási duzzasztó ( 1942) és a Keleti-főcsatorna egy 20 km-es szakasza, továbbá a tiszafüredi öntözőrendszer épült meg. A második világháború után elkészült az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1954) első vázlata, amely a Tisza-völgy vízgazdálkodási feladatait átfogóan tartalmazza. A Keretterv megállapítja, hogy az ország öntözhető területeinek kéUiarmad része itt található. Az előirányzott mintegy 10 ezer km

2 teriilet öntözővízzel való ellátása érdekében a Tiszán öt vízlépcső épül: Vásárosnamény, Dombrád, Tiszalök, Tiszabura és Csongrád közelében. A Tisza szabályozása révén az öntözésen kívül évi 370 millió kWó villamosenergia is nyelhető és a Tisza az év legnagyobb részében teljes hosszában (600 km) hajózhatóvá válna. Megállapítható, hogy az 1937. évi öntözési törvényben elhatározott tiszalöki vízlépcső beilleszkedik a Tisza-szabályozás átfogó tervezetébe. 1. Természetföldrajzi viszonyok A természeti adottságokat és a vízkészletek alakulását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a Tisza völgyére a nagy szélsőségek jellemzők. A folyó középső szakaszán az évi átlagos csapadék 5-600 mm között változik. Ebből a nyári növénytermesztési időszakra átlag 300-350 mm, aszályos években csak 150-200 mm jut. Az évi csapadékhiány nagy teriileteken meghaladja a 150-200 mm-t is, ezétt a Tisza-völgy mezőgazdasági fejlesztésének fontos tényezője a hiányzó csapadék öntö-