Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Pados I.: Negyven éve üzemel a tiszalöki-vízlépcső

Negy\>en éve üzemel a Tiszalőki-vízlépcső 349 zéssel való pótlása. Az Alföld négyötöd részét főként a Tiszából lehet öntözővízzel ellátni. A folyó természetes vízkészlete azonban a szárazabb években már jelenleg sem elegendő, a nagy vízszintingadozás pedig a vízkészletek szempontjából előnytelen (Lászlóffy 1982). A lefolyás évi eloszlása a mezőgazdasági temielés szempontjából kedvezőtlen: az 1%-os ái-vizek a 4000 m

3/s éltéket érik el, viszont a száraz években a vízhozam 100 m

3/s-t sem éri el. A tavaszi árhullámok után a nyáron és a nyár végén vannak a legkisebb vízhozamok. A kisvízi készletek és a tenyészidei nagy vízigények egybeesése következtében az öntözés feltételeinek megteremtése, a természetes vízkészletek átfogó szabályozása, a Tisza-völgy komplex vízgazdálkodás fejlesztésének központi jellegű célkitűzése. A Tisza-völgy talajviszonyai nagymértékben meghatározzák mind a vízhasznosítás, mind a vízrendezés fejlesztési lehetőségeit. Az Alföld üledékes talajai nem egyneműek. A régen vízjárta területeken réti, lápi és mocsári talajok, a folyók mentén öntéstalajok, míg a peremvidéken homok, Debrecen környékén löszös talajok találhatók. A láp-, öntés- és sziktalajok erősen vízzáróak. A felszínen tavasszal összegyülemlő vizekből csak kis hányad szivárog a talajba, a felszíni vizek zöme ivedig esés hiányában lefolyni nem tud. A vízszabályozási munkák előtt 12 ezer km

2 volt az állandóan vízborította teriilet. Az időnként elöntött teriilet több tízezer km

2-re riigott. A sziktalajok kiterjedése 3500 knr. E talajok vízgazdálkodása általában rossz, a szárazságot még az ún. termő szikesek növényzete is megsínyli. A talajvízszint felszín alatti mélysége általában 2-6 m. A földtani viszonyokból következően a medencét kitöltő üledékben gazdag mélységi vízkészlet van felhalmozva, amely az ivóvízellátás szempontjából különösen jelentős. Az Alföld szélsőséges tennészeti viszonyai, éghajlati, domborzati és talajtani adottságai önmagukban is meggyőzően igazolják a tervszerű vízgazdálkodás szükségességét e térségben. Hiszen a csapadék változékonysága, a vízzáró talaj és a kisesésű síksági térszín elsősorban a csapadékvizek lefolyásának mesterséges szabályozását kívánja meg, míg az éghajlat aszályos jellege a vízhiány és az öntözés jelentőségét emeli ki. A környező hegyekről lezúduló árvizek kártételei elleni védekezés szükségessége, a vizek minőségének védelme és a korlátozott vízkészletekkel való gazdálkodás követelményei is a Tisza-völgy egészére kiterjedő, átfogó vízgazdálkodás jelentőségéi tükrözik. 2. A vízlépcső általános elrendezése és rendeltetése A Tiszalöki-vízlépcső a Keleti- és a Nyugati-főcsatornával, valamint az ezekhez csatlakozó öntözöftírtökkel a tiszalöki öntözőrendszert alkotják (2. ábra). 2.1. A vízlépcső elrendezése A vízlépcső Tiszalöktől mintegy 5 km-re nyugaü'a, a Tisza-torkolattól az 524 fkm-es (ma 518 fkm) szelvényében a rázompusztai kanyarulat 2,4 km hosszú átvágá-