Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Váradi László: Halászat az Alföldön

422 Váradi IJÍSZIÓ A halastavi haltemielés a pontytermelés bázisa, a tavakban előállított halmennyiség kb. 70-75%-a ponty, a piaci keresletet és a gazdaságosságot figyelembevéve azonban várható az amúr és a ragadozók részarányának növekedése. A jövőben alkalmazott technológiáknak alapvető eleme lesz a természetes táplálékbázis jobb hasznosítása és a víztakarékosság, amelyek biztosítják a haltermelés gazdaságosságának növekedését és a környezet védelmét. A tápanyag telítődést csökkentő technológiát, mezőgazdasági hulladékot, illetve szervestrágyát alkalmazó víztakarékos halastavi farmok, nemhogy környezetkímélő, de környezetjavító hatásúak. A mezőgazdasági táj nitrogén terhelésének csökkentéséhez jelentős mértékben járulhat hozzá a tavi haltenyésztés azzal, hogy a tápláló vízzel a halastóba kerülő nitrogént feldolgozza és halhússá alakítja (Oláh 1992). A nemzetközi halászatfejlesztés kulcsszava az integráció, ami annyit jelent, hogy a halászatnak együtt kell működnie a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások más hasznosítóival. A halastó előnyösen felhasználható állattartó telepeken keletkező szerves trágya, illetve a növénytermesztés, élelmiszerfeldolgozás egyes melléktermékeinek hasznosítására, szerves hulladékok elhelyezésére, halhússá történő átalakítására. A sertés hígtrágya halastavi hasznosításának, a kacsanevelés és a tófenéki váltógazdálkodás technológiája kidolgozott, üzemi alkalmazásának lehetőségeit és előnyeit több hazai példa bizonyítja. A jövőben számolni kell egyes, előnytelen gazdálkodási, illetve egyéb sajátságos adottságokkal rendelkező, elsősorban nagyméretű halastavak természeti tájba illő átalakításával. Ezek a tavak rekreációs célokat szolgálhatnak, amelynek természetesen része lehet a széles értelemben vett halászat, illetve egyes tóterületek a védett és veszélyeztetett halfajok génbank-szerű tartását is szolgálhatják. Számolni kell ugyanakkor egyes mezőgazdasági célokra gazdaságosan nem hasznosítható földterületek halastóvá történő átalakításával is. Ezek a tavak az adottságaiktól függően a haltennelést, illetve a fentebb vázolt egyéb célokat szolgálhatják. /. 2. Az alföldi folyók A magyarországi természetes folyóvizek 1991-ben a piaci méretű hal összes termelésének mintegy 3%-át adták. A természetes vízi halászat tehát nem a nagytömegű piaci halellátás szempontjából fontos, jelentős azonban a szerepe a piaci kínálat folyamatosabbá tételében, tekintettel a tógazdasági haltermelés szezonalitására, illetve a halválaszték bővítésében. A folyóvizek ugyanakkor jelentős horgászvizek, és a folyóvízi halállomány egy számottevő része megóvandó természeti érték. Sajnos a természetes vízi halfogás folyamatosan csökken, aminek fő okai az évek óta tartó aszályos periódus, a vizek és a vízi élőhelyek minőségének romlása. Fő alföldi folyóink, a Tisza és a Körösök, az összes folyami halfogás 59%-át adták 1991-ben (Tisza 43%, Körös 16%). Bár a tiszai fogás 5%-kal nőtt az 1990. évihez képest, az 1991. évi fogási eredmény az elmúlt 10 év átlagának csak 62%-a. A ponty fogás némileg emelkedett, jelentősen csökkent azonban az értékes ragadozók fogása.