Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Csermák Béla: Vízügyek az 1945 előtti időkben

336 Dr. Csermák Béla 12 működött. Illetőségi területük a következő hatósági véleményező feladat-, illetve jogkörökre terjedt ki (

Trümmer 1940): - patakszabályozások és tisztogatások, - a nem hajózható vizeken szükséges partbiztosítások és mederrendezések, - lecsapolások, - belvízrendezések, alagcsövezések, - öntözések, - vízmosáskötések, - mesterséges kenderáztatók, - közegészségügyi mérnöki tevékenység, - a vízierők felhasználásával kapcsolatos munkálatok (ezek jórésze a mezőgazdaság érdekeit szolgálta). Hangsúlyozni kell még a hatósági munkákban betöltött meghatározó szerepkörüket, mint erre ott már kitértünk. A rendezési munkák költségeinek fedezésére szolgáló járulékot az érdekeltekre a vízügyi műszaki hivatal vetette ki. A közérdekű munkákat jelentős államsegély támogatta. Folyammérnöki hivatalokból 1912-ben 13, 1922-39 között 8 működött, míg 1939-41 között 3 újat szerveztek. A hivatalok működési területét megyehatároktól függetlenül, vízfolyás-szakaszonként jelölték ki, hogy a folyó mindkét partja ugyanazon hivatalhoz tartozzék. Fő teendőik (Dóka 1981): - a területi műszaki szolgálat ellátása, a társulatok felügyelete, - a hajózásnak, a folyamrendőrség munkájának, a vízjelző szolgálat munkájának az ellenőrzése, - a meder kotrása, - a partbiztosítási tervek elkészítése, a társulatok hozzájuk küldött terveinek ellenőrzése. Újszerű feladatként a határfolyókon a nemzetközi feladatokat is el kellett látniok. A törvény biztosította állami támogatás általában csak a fenntartási kötelezettséget fedezte. így igazán nagy vízi létesítmények alig épültek. Mégis, ezek közül a legjelentősebb a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötő befejezése, a Soroksári-Dunaág rendezése, a Kvassay-vízbeeresztő zsilip megépítése, és a Sió, továbbá a Sajó csatornázási munkáinak a megindítása volt (

Ihrig 1973). A VIII. B. főosztályának - a kultúr- és a folyammérnöki hivatalokon kívül - néhány szakhivatala is volt azon sajátos feladatok ellátására, amelyekre a kultúr- és a folyammérnöki hivatalok saját maguk kis létszáma miatt nem vállalkozhattak, illetve amelyek területileg, vagy sajátos voltuk miatt meghaladták egy-egy területi hivatal teherbíró képességét. Múltja és jelentősége miatt kiemelendő a Vízrajzi Intézet, a minisztériumi Vízrajzi Osztály utódaként és az 1952-ben létesített Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (V1TUKI) elődeként. Említést érdemelt még az 1942-ben felállított (és 1944-ig működő) Vízerőügyi Hivatal, továbbá a Dunai Kotrások és a Soroksári-Dunaág тип-