Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
4. füzet - Csermák Béla: Vízügyek az 1945 előtti időkben
Vízügyek az 1945 előtti időkben 337 kálatainak Vezetősége, valamint az 1940-ben létrehozott Országos Árvízvédelmi Kormánybiztosság. Különös figyelmet érdemel, hogy az FM VIII. B. Vízügyi Műszaki Főosztálya és az alá tartozó hivatalok a feladataikat 109 kinevezett-, továbbá 15-20 napidíjas mérnökkel, kereken 100 vízmesterrcl, illetve vízmcster-növendékkel és mintegy 50 fős adminisztratív személyzettel látták el. A rendkívül szoros szakmai és személyi kapcsolatokra tekintettel említenünk kell még az 1937-ben, a konnány közvetlen fennhatósága alatt létesített - de az FM-mel, különösen pedig annak Vízügyi Műszaki Főosztályával mindig harmonikusan együttműködő - Országos Öntözésügyi Hivatalt. A vízitársulatok szervezetileg nem voltak részei a Vízügyi Szolgálatnak, de annak munkáját szervesen kiegészítették (Rittinger 1946, Fejér-Koltay 1992). Az álló, vagy folyóvizek kártételei elleni védelem, vagy a víz hasznosítása céljából az érintett földtulajdonosok a vízjogi törvény értelmében (önkéntes alapon, de a birtok szerinti többség-kényszer gyakorlásával) vízitársulatot alapíthattak. Legtöbbjük az árvíz által elborított területek mentesítésére létesült. Ahol az erre szolgáló töltéseket már korábban elkészítették, ott az érdekeltek az árvizek elhabolása elleni védelemre alakítottak társulatot stb. így keletkeztek az ármentesítő-, árvédelmi-, belvízrendező-, vízszabályozó-, lecsapoló-, továbbá, az öntöző- és vízhasznosító társulatok. 1923-ban megalakult a Tisza-Dunavölgyi Társulat, valamennyi hazai vízrendező társulat közös érdekeinek gondozására. A társulatok ügyeit a közgyűlés, a választmány, az elnök, a tisztviselők és a számvizsgáló bizottság intézte. A társulat önkomiányzati jogát a közgyűlés gyakorolta. A választmány a társulat ügyeit vezette és annak az összes társulati tisztviselő alá volt rendelve. Kis társulatoknál esetleg egy igazgató-pénztáros látta el az összes teendőket, és ilyen esetben a műszaki munkák vezetésére és irányítására az illetékes kultúr-, vagy folyammérnöki hivatalt vették igénybe. A társulatok ilyen szervezeti-személyi felépítésben - általában - képesek voltak a birtokosok költségén a helyi érdekeket szolgáló munkákat a központi és területi vízügyi szervektől függetlenül ellátni. Ugyanakkor a földművelésügyi miniszter megbízottak által a társulatok működését folytonosan figyelemmel is kísérte, őrködött afelett, hogy a közgyűlés határozatai élteimében járjanak cl. A társulatok működésének megakadása, vagy pénzügyi zavarok esetén a földművelésügyi miniszter a társulati ügyek igazgatására miniszteri biztost rendelt ki. Az FM tehát szigorú ellenőrzést gyakorolt az autonóm társulatok felett, de emellett igyekezett megerősíteni is helyzetüket. Lehetővé tette, hogy a magasabb területeken élő birtokosokat is bevonják a szervezetbe, az aránytalanul magas költségekhez az állam hozzájárult, illetve adótérítéseket állapított meg stb. Az 1937 végén működő 58 ármentesítő- és belvízlevezető társulat jellemző adatait az 1. láblázat tünteti fel ( Ihrig 1973).
