Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Szilágyi József-Vörösmarty, C.: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedések okainak vizsgálata

Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 3. füzet A DUNA-TISZA KÖZI TALAJVÍZSZINT-SÜLLYEDÉSEK OKAINAK VIZSGÁLATA SZILÁGYI JÓZSEF és DR. CHARLES VÖRÖSMARTY A Duna-Tisza közi hátság területén jelentős talajvízszint-süllyedés (Major-Neppel 1988), valamint a rétegvizek potenciál-csökkenése (.

В erényi-Erdélyi 1990) volt tapasztalható. A jelenség vizsgálatára kidolgoztunk egy olyan fizikai alapú, osztott paraméterű vízmérleg-talajvíz modellt, amely a talajvízszint-süllyedéseket kiváltó lehetséges tényezők (Major-Neppel 1988, Pálfai 1992) hatását együttesen modellezni tudja. A tanulmány egy ilyen modell alkalmazását mutatja be, közzétéve a talajvízszint-süllyedések kiváltó okainak a modell adott kvantitatív értékelését. A modellt a New Hampshire-i egyetemen egy közös amerikai-magyar tudományos együttműködés keretében (EDACnet 1992: Eastern European Data and Analysis Center network, azaz Kelet-Európai Adatfeldolgozó Rendszer), a Magyar-Amerikai Közös Alap részleges támogatásával dolgozták ki. A modell továbbfejlesztése az Alap 253/92. sz. Regionális hidroklimatológiai modell című témájához kapcsolódva folyamatban van. 1. A modell leírása Az osztott paraméterű vízmérleg-talajvíz modell alapvetően két nagy részmodellre bontható: a vízmérlegmodellre és a talajvíz mozgását leíró modellre. 1.1. A vízmérleg-résztnodell szerkezete A vízmérleg-részmodell tulajdonképpen egy kidolgozott részmodell (Vörösmarty et al. 1989) módosított változata (Vörösmarty-Moore 1992), amely pár négyzetkilométer nagyságú területelemre, havi időlépcsőben számítja az evapotranszspirációt, a talajnedvességet valamint a beszivárgást, azaz a talajvízkészlethez történő hozzáfolyást. A részmodell bemenő meteorológiai adatai, a hőmérséklet havi átlagai valamint a csapadék és a globálsugárzás havi összegei. Ismernünk kell továbbá minden területelemre a fizikai jellemzőket, a növényborítottságot, a talajféleséget és a porozitást. A vízmérleg-részmodellnél (Vörösmarty-Moore 1992) a talajvízhez történő leszivárgás számításának módja a következő: Minden olyan hónapban, amikor a talajnedvesség elérte a szántóföldi vízkapacitás értékét, az adott hónapra számított evapotranszspiráció után (,Jensen-Haise 1963) a csapadékból visszamaradt ím. fölös vízmennyiséget tekintjük a talajvízkészletekhez történő tényleges beszivárgásnak. Ez rendszerint a tavaszi hónaA kézirat érkezett: 1993. IX. 16. Szilágyi József oki. hidro-meteorológus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság (VITUKI Rt. Budapest) tud. segédmunkatársa. Jelenleg a New I lampshire-i (USA) egyetem ösztöndíjas posztraduális hallgatója. Dr. Charles Vörösmarty rendszerszervező mérnök, a New Hampshire-i egyetem kutatója.