Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Sickert, Eberhard-Bartha István-Mucsy György: Hamburg szennyvíztisztításának kiépítése

Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 3. fűzet HAMBURG SZENNYVÍZTISZTÍTÁSÁNAK KIÉPÍTÉSE DR. SICKERT EBERHARD, DR. BARTHA ISTVÁN és MUCSY GYÖRGY Hamburg és annak környezetében levő települések csatomázását és szennyvíztisztítását 1842-ben kezdték el, az akkori Hamburg csatornázási koncepciójának megvalósításával. A terveket az angol William Lindley készítette, aki Budapest csatornázási koncepciójának is a tervezője volt. A csatornázást egyesített rendszerben alkotta meg és magában a városban két kisebb szennyvíztisztítót épített 200 illetve 2000 lakosegyenértékre. Ezeket azonban hamar megszüntették. Érdekes a párhuzam a Hamburgot kettészelő Elba és a Budapestet kettészelő Duna között. Az Elba a város területén 300 m

3 1 közepes vízhozammal rendelkezik, a Duna ennek kb. ötszöröse. Hátrányos az Elbánál az, hogy az Elbának a város területén levő 8 km-es szakaszára kihat az apály-dagály. Ezáltal apály esetén a tenger felé, dagály esetén pedig visszafelé folyik az Elba. A németországi városok közül Hamburg volt az első város, amelyik a csatomázás megvalósításával párhuzamosan a szennyvíztisztítás kiépítését is elkezdte. 1854-ben építettek Eppendoríban egy kísérleti szennyvíztisztító telepet, amely előbb kémiai tisztítási módszerrel, majd később az előülepített szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával üzemelt. A fejlődés következő szakaszában a gyorsabb előrelépést az 1930-as években Langenfelde városában fellépett nagy halpusztulás siettette. Ennek hatására Hamburg város szenátusa elrendelte a szennyvíztisztítás korszerűsítését a város területén. Jellemző, hogy az akkori tervezők mennyire előrelátóak voltak, mert a szennyvíztelepeket a lakott területeken kívül helyezték el. 1940-re a szennyvíztisztítók száma lényegesen nőtt. Ezek elhelyezkedését az 1. ábra mutatja. Ekkor még az előkezelt szennyvizek mezőgazdasági teríileü'e történő elhelyezése volt a cél. Ezt azonban 1942ben a háborús körülményekre tekintettel leállították. Lényeges fejlődés indult meg a II. világháború után, amikorra a régi telepek túlterheltté váltak, többnek a bővítése nem mutatkozott célszerűnek, ezért 1955-ben több nagy szennyvíz-átemelővel - az előzetesen kiszemelt Langefelde helyett - Stellinger Moor-ban létesítettek központi telepet, ami a háztartási szennyvizeken kívül ipari szennyvizeket is fogadott és kezelt. Á másik központi szennyvíztisztító telepet 1961ben helyezték üzembe Köhl-Brandhöft területén. Ezek a telepek már eleveniszapos biológiai tisztítással és anaerob iszapkezeléssel rendelkeztek (2. ábra). Időközben a szennyvízhozam növekedésével bővíteni kellett a Köhl-Brandhöfttelepet, amelyet először még a telep területének nagyobbításával oldottak meg (üzembehelyezése 1983-ban volt), és amikor más az is szűknek bizonyult, akkor létesítették attól mintegy 4 km-re a Dradenau-i telepet, mely 1989-ben lépett üzembe. Ez utóbbi A kézirat érkezett: 1993. VI. 21. prof. Dr. Sickert Eberhard oki. mérnök, a hamburgi szennyvíztisztítótelepek építési igazgatója, a Magyar I lidrológiai Társaság tiszteletbeli tagja. Dr. Barlha István oki. mérnök, a Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYEFIERV, Budapest) ny. szakági főmérnöke. Mucsy György oki. mérnök, ÍIYDROCHEM Kft. Budapest, tanácsadója.