Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A csapadék-lefolyás alakulása erdészeti kisvízgylíjtőn 189 ll HIIl f lílflIlflIII február március április május idő 2. ábra. A talaj hőmérséklete és nedvessége (Farkas-árok, 1992.) J» a.« i •« > TJTJ • 2 a£, ш « ŐÉ 30 3. Csapadék-lefolyás A nagyon rövid idejű megfigyeléseink alapján is a csapadék és a lefolyás kapcsolatát erdészeti kisvízgyűjtőterületen alapvetően három csoportba sorolhatjuk: - A néhány mm-es csapadékok semmilyen hatással nincsenek a lefolyásra, mivel a lombkorona, az aljnövényzet, az avartakaró benedvesedése, valamint a párolgás és beszivárgás során ezek teljes egészében felemésztődnek. - A kissé nagyobb (5-10 mm-es) csapadékok hatására már felszíni összegyülekezés jön létre, és a lefolyás kisebb árhullámcsúcsot okoz, azonban a talajvízkészletet lényegesen nem befolyásolja. - A nagycsapadékok, vagy az egymást követő kisebb csapadékok sorozata hatásárajelentősebb, az alapvízhozam többszörösének, néha sokszorosának megfelelő árhullám keletkezhet, s mind emellett növekszik a talajvízkészlet is. Ilyen helyzetre utal március második felének csapadékidősora. Az 7. ábrán a vízhozamméréseket összekötő folytonos vonal jól szemlélteti a lefolyás alakulását. A vízgyűjtőről felszíni lefolyás formájában távozó vízmennyiség két részre bontható: az alapvízhozamra és az árhullámok vízhozamára. Az alapvízhozamot a fonások, a szivárgók és más vízelőbukkanások együttes vízhozama adja, amit a felszín alatti vízkészlet szolgáltat. Az 1. ábrán jól nyomonkövethetők az egyes nagyobb csapadékokat követő közvetlen felszíni lefolyásból keletkező árhullámok, továbbá a beszivárgott csapadék egy részének aránylag rövid időn belül a patakba való beszivárgása, amely az árhullám apadó ágának az ellapulását eredményezi. A Farkas-árok vízgyűjtőjén végzett mérési eredményeket havi bontásban az I. táblázatban adjuk meg.
