Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A csapadék-lefolyás alakulása erdészeti kisvízgyííjtőn 187 leiére (Domokos-Sass 1985) továbbá a Duna teljes vízgyűjtőterületére (Sass-Domokos 1986) a csapadék-lefolyás alakulását meghatározó csapadék-lefolyás-párolgás izovonalas térképsorozat. A kisebb vízgyűjtőkön létesült kísérleti területek közül ki kell emelni a Fancsal (3,2 km

2) és a közvetlen közelében levő Felsőgagy (2,4 km ) kísérleti vízgyűjtők eredményeit (VFTUKI 1979) rámutatva arra, hogy a csapadék-lefolyás részletes megismerése érdekében mennyire fontosak a néhány km

2 nagysági), kisvízgyíijtőkön végzett vizsgálatok. A fancsali vízgyűjtő egész területén elvégezték az összes lehetséges talajvédelmi, erdősítési, terraszozási, táblásítási, erózió elleni munkálatokat, áttértek a szintvonalakkal párhuzamos mélyszántásra. A másik vízgyűjtőn minden az eredeti állapotban maradt. Eredmény: a fancsali területről a csapadék 6,1 %-a, felsőgagyi-ról a csapadék 20,7%-a folyt le. A nagyobb kiterjedésű vízgyűjtő területek összevetése - még ha a teriiletek önmagukban változatosabbak is - mindig nagyobb hasonlóságot mutatnak, mint két kisebb, ezért feltehetően homogénebb vízgyűjtőé. Kovács (1984) szerint ez a határ a 100 knr-nél van és 20 km

2 alatti területen már igen nagy a szórás. Az erdészeti kisvízgyüjtő olyan területnagyság, amely nem kisebb, mint ahol már kialakíüiató és nem nagyobb, mint amelyen még kialakítandó az optimálisnak tartott erdőszerkezet (fafaj, eredet és korosztály szerint). Ez a területnagyság egyben „gazdálkodási egység" kategóriának is tekintíiető. Erdészeti kisvízgyűjtőként a legalább 0,5, legfeljebb 2-3 km

2 kiterjedésű terület látszik elfogadhatónak. 2. A Farkas-árok Megfigyeléseinket a Soproni-hegységben, a Farkas-árokban végeztük, amely a Rák-patak egyik mellékvölgye. A Farkas-árok vízgyűjtője 0,632 km

2, nagyjából téglalap alakú, mintegy 1200 m hosszú, átlagosan 500 m széles. A völgy DNY-EK irányú. A szintkülönbségek 400-550 m B.f. között alakulnak, azaz a terület kiterjedéséhez képest viszonylag jelentősek. Ezt a völgyoldalak meredeksége is mutatja, amelyek többnyire 35-45% hajlásúak. A völgyfenék átlagos esése 10%. A Soproni-hegységre jellemzően, ezen a területen is podzolos bania erdőtalajok, erősen savanyú nem podzolos barna erdőtalajok és kisebb részben agyagbemosódásos barna erdőtalajok alakultak ki. A völgyfenék meglehetősen berágódott, s így a lalajvizek felszínre bukkanásával szivárgók alakultak ki. Emiatt a Farkas-árok állandó vízfolyás, a legszárazabb időszakokban, - ainirc az elmúlt években volt példa sem szárad ki teljesen. A vízgyűjtőterület erdővel borított. A fenyők lomblevelűek aránya 2:1. A fenyők 80%-a lucfenyő, 10-10%-a erdei fenyő és vörösfenyő. A lomblevelűek 60%-a bükk, 30%-a kocsánytalan tölgy, 10%-a gyertyán és mézgás éger. A faállomány átlagos kora 54 év, de a kormegoszlás nem túl egyenletes. Persze, ilyen viszonylag kis területen a teljesen egyenletes kormegoszlás elvárása talán túlzásnak tűnhet. A megfigyeléseket 1992. február-május hónapokban végeztük. Az időszakban hullott csapadék mennyisége (1. ábra) alatt marad az utóbbi, nem túl csapadékos évek értékének (/. táblázat). Március csapadéka ugyan az átlag fölött volt, a másik három hónap azonban csapadékszegénynek mondható.