Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

1. füzet - Bratán Mária-Hajós Béla: A Duna Tolna megyei mellékág/holtág-rendszere

A Duna Tolna megyei mellékág/holtág-rendszere 79 - A túlszaporodott vadállomány a növényzetben jelentős károkat okoz, elsősorban annak zavartalan növekedést gátolja. - A területen erős az ellenőrizhetetlen és szervezetlen túrizmus, ami a terület élővilágát zavarja és közvetlen környezetszennyezést okoz. A legértékesebb belső területeken jelentős számú épületet, hétvégi házat emeltek engedély és gyakorlatilag közművesítés nélkül. A gemenci terület még ma is Európa egyik legszebb és legértékesebb hullámtéri területe, amelynek megvédése korunk kötelessége. 3. A mellékág/holtág-rendszer vízszintszabályozása, vízkészlet-gazdálkodása A Duna jobb oldali mellékágai-holtágai közül csak a Sió-csatornától északra levő, az árvizektől mentesített területcn(2. ábra), a Faddi- és a Tolnai-Duna esetében beszélhetünk tudatos vízszintszabályozásról. A Faddi-Duna vízszintszabályozása az 1983-ban kidolgozott szabályozási utasítás szerint történik (Antal 1983). A Tolnai-Duna önálló vízgazdálkodási egység, mivel a vízgyűjtőterület felső részétől a Bartal-zsilippel, a Siótól pedig a kutya-tanyai zsilippel el van zárva (2. ábra). Közvetlen vízgyűjtőterülete jelentéktelen. Vízszintjének alakulását elsősorban a talajvízjárás és a mesterséges beavatkozások határozzák meg. Szoros az összefüggés a talajvízállás és a Tolnai-Duna vízállása között. A Tolnai-Duna vízkészlet-gazdálkodásában a mezőgazdasági vízhasználatok a meghatározóak. A halászat és az öntözés vízigényét azonban saját vízkészletéből nem tudja fedezni. Vízpótlás gravitációsan és szivattyúsán is lehetséges. A gravitációs vízpótlás a Sióból, a kutya-tanyai-zsilipen keresztül oldható meg a Sió árvízkapu duzzasztott felvizéből, vagy dunai, illetve a Sión levonuló árhullám alkalmával. Ilyen vízpótlásra az 1970-es évek második felében szinte évente, s a 80-as években is többször került sor. A vízpótlást elsősorban a Sió vízminősége teheti kérdésessé, ezért főként a balatoni vízeresztések alkalmával jöhet szóba (4. ábra). A szivattyús vízpótlás lehetőségét - melyet már az 50-es években javasoltak 1983-ban teremtették meg. Doromláson 2 x 0,5 m

3 s"

1 szivattyútelep létesült (2. ábra), mely a dombori vízmércén mért 1,00 m feletti vízállásoknál működtethető. Üzembehelyezése óta a legnagyobb éves vízkivétel 4,1 millió m

3 volt (1984-ben), de voltak olyan évek is, mikor nem üzemelt. Vízpótlásra a holtágra települt öntözőrendszerek vízigényének kielégítésére, illetve a holtágak vízszintingadozására érzékeny halászati érdekből van szükség. A Tolnai-Duna vízszintszabályozása (Kolossváry 1989) szerint a legkisebb vízállás 3,83 m lehet a Mádi Kovács-zsilipen elhelyezett vízmércén mérve, míg a legnagyobb vízállás a Tolnai-Duna Mádi Kovács-zsilip feletti szakaszán 4,73 m, az alsó szakaszon pedig 4,43 m. A feltöltődés, a vízpótlás, a lehalászás során előálló változások a zsilipkezelés eredményeként az előírt tartományon belül maradnak, bár a nagyobb vízellátási biztonságra törekedve gyakori, hogy a déli holtágban az északiéval megegyező tavaszi maximumot állítanak elő. A minimális vízállást a déli holtágban az öntözőtelep vízkivételi szivattyújának üzeme is befolyásolja.