Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
1. füzet - Pálfai Imre: Feladatok a Tisza Csongrád megyei szakaszán
62 I'dlfai Imre AJ. Alsó-Tisza hasznosítható vízkészlete egyelőre - és belátható időn belül - fedezi a szükségleteket. A hazai vízigények és a külföldi vízelvonások fokozatos növekedését kellően ellensúlyozzák a Tisza vízrendszerében megépített vízlépcsők, az azokhoz kapcsolódó tározók és vízitvezető csatornák, vagyis az egész együttműködő Tisza-völgyi vízgazdálkodási rendszer. A hasznosítható vízkészletek elosztási terve szerint a Tisza Csongrád megyei szakaszán bármikor kivehető 20 m 3 s" 1 vízhozam. A Csongrád megyei Tisza-szakasz alsó része kedvezőbb helyzetben van, minta felső, mert itt jobban érvényesül a jugoszláv területen lévő Törökbecsei-vízlépcső vízkészletnövelő (medertározó) hatása, és e szakasz a Maros révén is kap vízpótlást A szegedi szelvényben az eddigi legkisebb vízhozam 96 m 3 s" 1 volt (1946 őszén). A folyó élővilágának védelme és a Jugoszláviának átadandó vízmennyiség érdekében a vízkivételek távlatilag is csak olyan mértékig fokozhatók, hogy a folyó vízhozama a hatászelvényben kb. 70 m 3 s" 1 alá átmenetileg se csökkenjen. A vízkészlet mennyiségi védelme természetesen nem egyoldalú feladat. A készletek és az igények egyensúlyának fenntartása érdekében a vízigények növekedésével egyre nagyobb szerepe lesz a vízzel való takarékosságnak is. A Tisza vízminőségének védelme terén kevésbé kedvező a helyzet. A vízvizsgálati eredmények tanúsága szerint a folyó vize, ha nem is minden paraméter tekintetében, és nem is drasztikusan, de romló tendenciájú. A Tisza mindszenti és tiszaszigeti (Maros-torok alatti) szelvényében 1961-90 között legfeltűnőbb a nitrát-ion mennyiségének növekedése, bár annak még legnagyobb értékei sem lépik túl az I. vízminőségi osztály határértékét, ami 20 g m 3 A kémiai oxigénigény és az ammónium-ion tekintetében az 1980-as években kisebb javulás volt tapasztalható (4. ábra). Összességében és hozzávetőlegesen azt mondhatjuk, hogy a Tisza Csongrád megyei szakaszán a kémiai vízminőség napjainkban az I. és a II. osztály határán van. A Maros-torok fölötti szakasz határozottan jobb minőségű, mint az alatta lévő, ami a Tiszáénál kedvezőtlenebb minőségű Maros-víznek és a tisztítatlan szegedi szennyvizeknek a következménye. A Tisza nem egészen megfelelő vízminősége, illetve annak mérsékelten romló tendenciája, a folyó élővilágában súlyos károsodást eddig nem okozott, s a víz ipari és mezőgazdasági célú felhasználását sem kellett korlátozni. A Tisza vízminőségével szemben a legtöbb kifogás bakteriológiai szempontból tehető, főként a Maros-torok alatti szakaszon, ahol a víz nem ritkán IV. osztályú. A vízminőség további romlásának megállítása, illetve javítása érdekében a folyóba kerülő szennyezőanyagok mennyiségét kellene csökkenteni. Az erre irányuló törekvéseknek Csongrád megyében jelentős eredményei vannak. A Tiszába vezetett szennyvizeket - Szeged kivételével - többé-kevésbé megtisztítják. Csongrádon csak mechanikai tisztítást végeznek, Algyőn, Szentesen, Mindszenten és Hódmezővásárhelyen biológiait is. A hódmezővásárhelyi tisztított szennyvíz nem közvetlenül, hanem a Hódtó-Kistiszai-csatornán és a Nagyfai-holtágon keresztül jut a Tiszába. A Dongéri-főcsatorna pedig Bács-Kiskun megyei (kecskeméti és kiskunfélegyházi) szennyvizeket vezet a folyóba. A tisztított szennyvizeknek az évi mennyisége mintegy 10 millió m 3. A Szegeden több helyen bevezetett tisztítatlan szennyvizek pedig évente kb. 25 millió m 3-t tesznek ki. Belvizes időszakban a belvizek útján is szennyeződik a folyó, mégpedig a mezőgazdasági tevékenységből származó szennyvizekkel és a bemosódó műtrágyákkal, valamint egyéb kémiai anyagokkal. A folyó öntisztulási képessége azonban jelentős,
