Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
4. füzet - Pálfai Imre: Vízkészlet-gazdálkodás az Alföldön
370 Vízkészlet-gazdálkodás az A l földön 8. A vízgazdálkodási döntések nyilvánossága A nagyobb horderejű vízgazdálkodási döntések a nyilvánosság bevonását igénylik. Erre eddig nálunk kevés kísérlet történt, így kevés a tapasztalat. A nyilvánosság bevonásának tudományosan megalapozott és a vízgazdálkodásban is alkalmazható módszereit legjobban a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének újkeletű tanulmányaiból ismerhetjük meg (Ijjas, Ijjas-Mándoki-Unger 1991). A nyilvánosság bevonásának előnyei: információcserére nyújt alkalmat, tájékoztat a helyi érdekcsoportok erejéről, bizalmat gerjeszt a döntéshozatali eljárás iránt, felszínre hozza a konfliktusos helyzeteket és segíti azok feloldását és konszenzus létrejöttét. A nyilvánosság bevonása azonban nehezíti is a döntéshozást, mert sok új szemponttal, esetleg nem megbízható információkkal és szakmailag helytelen véleményekkel is szembe kell nézni. Mindez nem kevés időt igényel és pénzbe is kerül. A társadalom különböző csoportjait már a tervezés, illetve a döntéselőkészítés kezdetén be kell vonni a munkába, de a későbbi fázisokba is (megvalósítás, üzemeltetés). Az utólagos bevonás is hasznos lehet. Ennek módjára jó példa a Kiskörei-vízlépcső hatásvizsgálatához és fejlesztési javaslatához a BME által készített nyilvánosság-bevonási terv. A szűkebben vett vízkészlet-gazdálkodási tárgykörben a nyilvánosság bevonásának főként a probléma föltárásában és az igények megfogalmazásában lehet szerepe. Segíthet a nyilvánosság az igények kielégítésére kidolgozott változatok elbírálásában, a kivitelezés ütemezésének és a költségek módjának a meghatározásában is. A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak a megoldását célzó előmunkálatok során (Pálfai 1992) a nyilvánosságot a következő formákban vontuk be: 20-25 fős csoportok tájékoztatása a Hidrológiai Társaság, az Agárátudományi Egyesület és a Földrajzi Társaság közös előadóülésein (több városban), konzultációk a Bács-Kiskun megyei önkormányzattal (aktív részvétel néhány testületi ülésen), tárgyalások a területileg leginkább érdekelt vízgazdálkodási társulatokkal, a Kiskunsági Nemzeti Parkkal, néhány nagyobb mezőgazdasági üzemmel és erdőgazdasággal, a pártok helyi csoportjainak egy-két képviselőjével, több országgyűlési képviselővel (akik továbbvitték az ügyet), a nagyobb vízművek vezetőivel, az MTA helyi regionális kutatócsoportjával és a Szegedi Akadémiai Bizottság tagjaival, információs anyagok közreadása, a sajtó tájékoztatása, cikkek írása a szaklapokba és a helyi sajtóba (Petőfi Népe), végül a teendők koordinálására alakult helyi ad hoc bizottság munkájában részvétel. A munkát olyan munkacsoport létrehozásával végeztük, melynek tagjai kOzt a hidrológiai és vízügyi-műszaki tudomány és gyakorlat szakavatott képviselői mellett a társtudományok képviselői, geológusok, geográfusok, természetvédelmi, mezőgazdasági, erdészeti és településfejlesztési szakemberek is részt vettek. A szerzett tapasztalatok lényegében kedvezőek. Most már magunk is jobban érzékeljük a probléma (a tartós talajvízszint-süllyedés és következményei) jelentőségét. Ötleteket is kaptunk a megoldási módozatokhoz. Talán a legfontosabb az, hogy meg tudtuk értetni a rendkívüli helyzet kialakulásának okait,