Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Pálfai Imre: Vízkészlet-gazdálkodás az Alföldön

Pálfai Imre 371 s el tudtuk oszlatni azt a sokakban élő tévhitet, hogy a jelenség fő oka a belvízcsatornák létrehozása és a túlzott vízelvezetés. Bizalommal vannak irántunk, s valószínűleg el fogják fogadni azt a döntésmegalapozó, többek között a vízpótló rendszerek optimális kialakítását is meghatározó átfogó tanulmányt, melyet most készítünk. 9. A vízkészlet-gazdálkodás hatósági-felügyeleti rendje A vízkészletek és a vízigények egyensúlya jogi szabályozással, a vízkivételek (vízhasználatok) és a vízvisszavezetések hatósági engedélyezésével, továbbá az engedélyek betartását ellenőrző vízügyi felügyelettel tartható fenn. Ezek hatékonysága ma többek között azért nem kielégítő, mert - alföldi viszonylatban - az esetek többségében az új vízhasználat és a használt vizek elhelyezése nem közvetlenül érinti a vízfolyást, azaz a vízkészletet, hanem közvetve, valamely vízgazdálkodási rendszeren keresztül, sok más vízhasználattal és vízvisszavezetéssel együtt. Ezek egyenként is változó mértékűek, s időben sem esnek teljesen egybe, ezért a vízkészletre gyakorolt pontos hatásuk nehezen számszerűsíthető. Az engedélyezési és felügyeleti tevékenységet a jövőben a magánszféra térhódítása még nehezebbé fogja tenni. Egy lehetséges megoldás: nem az egyes vízhasználatokat, hanem meghatározott vízgazdálkodási rendszereket kellene engedélyezni és felügyelni (a fővízkivételckre és a vízvisszavezetésekre koncentrálva), míg a rendszeren belüli vízhasználatok és vízelhelyezések rendjéről a vízszolgáltató szervezet gondoskodna. 10. A dombvidéki és a síkvidéki régiók eltérő vízkészlet-gazdálkodási rendje A dombvidéki és a síkvidéki régiók vízkészlet-gazdálkodási helyzete több szempontból is eltérő jellegű, ezért egységes, mindkettőre alkalmazható módszereket nem érdemes erőltetni, elég, ha a legfőbb alapelvek azonosak. A klasszikus vízkészlet-gazdálkodási módszerek inkább a dombvidéki régiókban, kisvízfolyásoknál alkalmazhatók. Síkvidéken ritkább a vízfolyás-hálózat, a vízhasználatok közül sok messzire helyezkedik el az igénybe vehető felszíni vízkészlettől, ezért ezek mesterséges úton, regionális vízgazdálkodási rendszereken keresztül jutnak vízhez, s a használt vizek is ilyen úton jutnak vissza a befogadó vízfolyásba, kivéve amit a területen visszatartanak (elszikkasztanak stb.). A dombvidéki és a síkvidéki régiókban a vízigény jellege (a vízigény-típusok aránya) is eltérő, síkvidéken az öntözési igények dominálnak, míg dombvidéken jelentős lehet a lakossági és az ipari vízigény is. Ez összefügg azzal, hogy síkvidékeinken a felszín alatti vízkészlet általában kedvező feltételekkel nyerhető ki. A síkvidéki régiók vízkészletük jelentős részét általában hegyvidékről nyerik, ezért vizsgálatukatat ide is ki kell terjeszteni. Ez egyúttal a már említett nemzetközi adatbeszerzési és egyeztetési problémákat veti föl.