Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Pálfai Imre: Vízkészlet-gazdálkodás az Alföldön

Pálfai Imre 369 energiaszükséglete magas. Végül a gazdaságosság azzal fokozható, ha a vízellátás energiaszükségletét, vagy annak egy részét, a vízgazdálkodási rendszerbe iktatott vízerőművekkel állítják elő. Látható, hogy a vízkészlet-gazdálkodási megfontolások törvényszerűen nagyon komoly vízgazdálkodási rendszertervezéssel és gazdaságossági mérlegeléssel bővülnek, de környezetvédelmi szempontok figyelembevételét is igénylik. Ebből következően a vízkészletekkel való gazdálkodás nagyon összetett tervezési, igazgatási és üzemeltetési feladatot jelent, s átfogó megközelítést kíván. 7. A vízkészlet ökológiai értéke A vízkészlet ökológia értéke a vízfelhasználás növekedésével párhuzamosan növekvő tendenciájú. A vízfolyások ökológiai állapotát a természeti körülményeken kívül az emberi beavatkozások is befolyásolják. Vízkészlet-gazdálkodási nézőpontbői elsősorban a kivett és a visszavezetett vízhozamokra, valamint a vízfolyásba bevezetett, illetve oda bekerülő szennyező- és tápanyagok mennyiségére és összetételére kell gondolnunk, de észrevehető változást okoz a sebességviszonyok duzzasztással történő megváltoztatása is. Ökológiailag káros következmények akkor állnak elő, ha a természeti és az emberi tényezők erőteljesen és egyirányban hatnak. A Tiszán például a duzzasztók által okozott vízsebesség-csökkenés ökológiai következményei, a szennyezőanyag-terhelés lassú emelkedése ellenére, 1990-ig meglehetősen mérsékeltek voltak, mert szélsőségesen kis vízhozamok nem álltak elő. 1990-ben azonban ez is bekövetkezett (Pálfai 1990), mégpedig a nyár kellős közepén, tehát nagy melegben, s így kis híján súlyos ökológiai romlás következett be. A tiszalöki bögében a víz oldott oxigéntartalma augusztusban annyira lecsökkent, hogy komoly halpusztulástól lehetett tartani, ugyanis az oxigéntartalom hetekig mindössze 1 mg/l körüli volt (KIM 1990). A kritikus helyzeten a vízlépcső üzemrendjének módosításával segítettek. A folyó jugoszláv szakaszán, a törökbecsei bögében, a súlyos halpusztulást nem tudták elkerülni. Közismert alapelv, hogy vízkészlet-gazdálkodási módszereinkben a mennyiségi és a minőségi kérdéseket együtt célszerű kezelni. Manapság nagyobb energiát inkább a minőségi (ökológiai) kérdések tisztázására érdemes fordítani, mert e tekintetben sokkal több a tisztázatlan kérdés. Látnunk kell azt is, hogy napjainkban a legerőteljesebben a jóléti vízhasználatok iránti igény növekszik, s ez elsősorban a víz minőségével szemben támaszt követelményeket. Szükség lenne pl. a vizsgált komponensek számának növelésére, a minősítési rendszer finomítására, összhangban a vízhasználatok jellegével és az esetleges víztisztítási folyamatokkal. Az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemelne az ember egészségét közvetlenül veszélyeztető, illetve károsító hatások vizsgálata. Intő példa a szolnoki felszíni vízmű által szolgáltatott ivóvíz „csapnivaló" minősége. Mivel a jövőben valószínűleg gyakrabban kell számolni az egyik vízfolyásból egy másikba történő vízkészlet-átvezetés lehetőségével, fölhívjuk a figyelmet arra, hogy a vízfolyások ökológiai állapotában ilyen módon is lényeges változás (javulás vagy romlás) következhet be. A mennyiségi és a minőségi paraméterek egyaránt változhatnak.