Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Pálfai Imre: Vízkészlet-gazdálkodás az Alföldön

366 Vízkészlet-gazdálkodás az A l földön Az utólagos és beható értékelést feltétlenül el kell végezni. Az értékelés eredményei minden bizonnyal a vízkészlet-gazdálkodási módszerek korszerűsítéséhez is ötleteket adnak. A vízkészlet-gazdálkodási eszközök akkor kapcsolódhatnának jobban a vízgazdálkodási gyakorlathoz, ha velük a készlet-igény változást folyamatosan (pentádonként vagy dekádonként) lehetne követni. Leginkább a tárgyévi vízgazdálkodás irányítását-összehangolását-ellenőrzését segítő módszerekre volna szükség. Fő szempont a gyakorlati alkalmazhatóság legyen, azaz csak egyszerű módszerek jöhetnek szóba. Ugyanez vonatkozik az éves vízmérlegekre is. Haszonnal forgathatók az olyan feldolgozások, mint amilyeneket az Országos Vízgazdálkodási Kerettervekben (OVF 1964, OVH 1984) vagy a „Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése" című kiadványsorozatban találunk, bár utóbbiak is kissé túl vannak bonyolítva, és helyenként példáikban túlzott vízigényeket tételeznek fel (Boga-Nováky 1986). 2. Szükség van-e vízkészlet-gazdálkodásra? Nyilvánvaló, hogy a vízkészletekkel valahogy gazdálkodni kell, de nem szerencsés a vízkészlet-gazdálkodást önálló tevékenység rangjára emelni. Elegendő volna azt hangsúlyozni, hogy a vízgazdálkodást - minden szinten - át kell hogy hassa a vízkészlet-gazdálkodási szemlélet. Önmagában vízkészlet-gazdálkodási döntést nem igen lehet hozni, csak vízgazdálkodásit. De sokszor még ez a fogalom (kategória) is szűknek bizonyul. Tagadhatatlan például, hogy adott esetben a helyi csapadék mind nagyobb részének helyben tartása (megőrzése a talajban a növényzet számára) a vízkészlettel való gazdálkodás fontos mozzanata, ami nemcsak vízgazdálkodási, de elsősorban mezőgazdasági (agrotechnikai) eszközökkel oldható meg. Máskor a környezetvédelmi szempontok kerülhetnek előtérbe, újabban pedig - a távlati tervezésnél az éghajlatváltozás lehetőségét is mérlegelni kell. Vízkészlet-gazdálkodásra tehát szükség van, de azt a jelenleg szokásosnál szélesebb körben, átfogóbban kellene értelmezni és tudatosítani. Ez viszont átfogóbb vízkészlet-gazdálkodási módszerek kidolgozását és alkalmazását igényli. 3. Л vízkészlet-gazdálkodási döntések jövőbeni metodikája A jövőben tehát nem önálló vízkészlet-gazdálkodási metodika kidolgozására kellene törekedni, hanem olyan átfogó, csak nagy vonalaiban és semmiképpen nem receptszerűen megfogalmazható módszerek ajánlására, amelyekbe kellő súllyal be vannak építve a vízgazdálkodási-vízkészlet-gazdálkodási szempontok. Egy ilyen nagylélegzetű módszer kidolgozásáig, ha az egyáltalán szükséges, bizonyára hosszú idő fog eltelni. Addig is azzal segíthetjük elő a helyes döntések meghozatalát, a vízkészlet-gazdálkodás színvonalának emelését, ha fokozzuk az azzal foglalkozó szakemberek elméleti és gyakorlati fölkészültségét, átfogó szemléletük kifejlődését. Ehhez - a régebbi vízkészlet-gazdálkodási irodalom tanulmányozásán kívül - lökést adhatnak a Vízügyi Közleményekben közzétett legfrissebb tanulmányok (Domokos 1989, Barna-Kardos 1990, Tamóy 1990, Szesztay 1991) is.