Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Pálfai Imre: Vízkészlet-gazdálkodás az Alföldön

Pálfai Imre 367 A döntéshozatalt érvényesítendő prioritásokat meghatározni kényes feladat, s ebben nem lehet egyedüli döntőbíró a vízügyi szakma. Az időtényező eltérő szerepének megvilágítása, - vagyis az, hogy a vízkár-elhárítás és a vízhasznosítás eredményei viszonylag rövid távon, míg az ökológiai változások rendszerint csak hosszabb távon mutatkoznak meg, - segítheti a helyes döntést. A kockázatot vízigény-típusként eltérő módon célszerű értékelni és mértékét úgy megállapítani {Domokos 1983). Fontos lenne, hogy a kockázat tényét és mértékét a vízhasználók körében tudatosítsuk és a vízjogi engedélyben rögzítsük. Vízkorlátozás bevezetésekor világossá kell tenni, hogy a korlátozásra bevezetésekor világossá kell tenni, hogy a korlátozásra a vízkészlet elégtelensége, vagy a vízszállító létesítmények szűk kapacitása, esetleg egyéb ok miatt van szükség. 4. A vízkészlet-gazdálkodási döntés-előkészítés eszköztárának bemenő információi A vízkészletekre (a vízhozamra) és a vízigényekre vonatkozó adatok gyakran hiányosak és nem eléggé megbízhatók. Ez a vízgazdálkodási döntéseknél bizonytalanságot szül. A legnagyobb hiányok a külföldi helyzetre vonatkozó információkban vannak. Erre azért kell különösen felfigyelni, mert, mint köztudott, felszíni vízkészletünk zöme külföldről ered. Szomszédainkhoz viszonyítva - Jugoszláviát kivéve - alul fekvő, tehát hátrányos helyzetben lévő ország vagyunk. A helyzet javításának egyik kulcskérdése a külfölddel való információcsere javítása. Pl. román-magyar viszonylatban - az 1962. óta folyó tárgyalások ellenére - a mai napig sincs megállapodás a természetes vízkészletek megosztására {Polgár 1991). Csupán annyit szögez le az 1970-ben életbelépett Egyezmény 8. cikkelye, hogy a román fél biztosítja az egészségügyi vízhozamokat, melyek nagyságát vízfolyásonként meghatározták (ez pl. a Maroson 6,5 m

3 s

4). A vízkészlet-megosztásra az Egyezmény következő általános megfogalmazású része utal: ,A román Fél... meghatározott vízhozamokat ad át a magyar területi vízhasználatok részére". A vita éppen a „meghatározott" vízhozamokon folyik. Bár az Egyezmény leszögezi, hogy a Felek közösen meghatározzák a közös érdekű vízfolyások „vízhozamát és vízkészletét, és ennek alapján meghatározott időszakra vonatkozóan vízgazdálkodási mérleget állítanak össze", az albizottsági találkozókon eddig nem sikerült erre vonatkozó közös tervezetet kidolgozni. A hazai vízhozam-adatsorok pontosságát - többek között - a mederváltozások hatásának számbavételével fokozhatjuk. Pl. a Maros Makónál a vízhozammérések eredménye szerint 1952. augusztusában - 0,36 m-es vízállásnál 31,3 m

3 s

_

1-ot, 1990. szeptemberében 1,02 m-es vízállásnál 35,3 m

3 s" -ot szállított. A meglepő eredményt a medersüllyedés magyarázza, amit mindezideig nem vettünk számításba. Tudományosan nincs kellően tisztázva a vízfolyásból kivett vízhozam és a viszszavezetett vízhozam hatása a vízfolyás vízhozamának hossz-szelvény menti változására. Kisvízi időszakban bizonyos (főleg beágyazott és homokos medrű) vízfolyásokon, illetve vízfolyás-szakaszokon nem hanyagolható el a felszín alatti elfolyás vagy hozzáfolyás sem. Kissé leegyszerűsítve a problémát, pl. azt mondhatjuk, hogy minél több vizet veszünk ki a vízfolyásból, a vízszín süllyedése miatt annál több felszín alatti