Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Csermák Béla: A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése Magyarországon Sajó Elemértől napjainkig

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 3. f

ilzet A VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁS FEJLESZTÉSE MAGYARORSZÁGON SAJÓ ELEMÉRTŐL NAPJAINKIG DR. CSERMÁK BÉLA A víz - térben és időben változó előfordulásával - hol segíti, hol akadályozza az emberiség létét, tevékenységét, fejlődését. 1. Az első és a második honfoglalás A víznek ez a sajátossága a magyarság történelmében különösen kiemelkedő szerepet játszott. Óriási feladat hárult elődeinkre, hogy a Kárpát-medence vizeit szabályozzák, és ezzel megteremtsék a mai társadalmi, gazdasági és kulturális élet kialakításának feltételeit. A vízügyi beavatkozás legrégibb nyomai hazánk területén római korúak. A római civilizációt elsősorban az építészet, ezen belül a vízépítés jellemezte. Találóan fogalmazta Plinius a történelemkönyvében: „Ha valaki szorgalmasan megvizsgálná a nyilvános használatra, fürdőkbe, halastavakba, házakba, mulatóhelyekre, kertekbe, külvárosokba, majorokba folyó vizek bőségét, és a helyenként épített aquaduktokat, az átfúrt hegyeket, a megöntözött völgyeket, - belátná, hogy ezeknél semmi csodálatraméltóbb nincs az egész Földön." A honfoglaló magyarság a vándorlásai során átvett gazdasági kultúrák elemeit az itteni, helyi eredményekkel olvasztotta össze, s aránylag fejlett és differenciált gazdasági életet alakított ki a Kárpát-medence legjobban hasznosítható peremvidékein és folyómellékein, amelyek szállások létesítésére, állattenyésztésre, halászatra és földművelésre egyaránt alkalmasak voltak. Hadászati megfontolásokból szívesen választották a telephelyek állandó központjául a folyók, lápterületek szigeteit. A pusztítások folytán megfogyatkozott népességet a vízzel nem veszélyeztetett területek is el tudták tartani, és csak a XVIII.-XIX. század fordulójakor vált igazán szükségessé az ármentesítés és a belvízrendezés, a települések és a mezőgazdasági területek biztosítása érdekében. Az ember - már nem mint természeti, hanem társadalmi lény - nemcsak passzívan alkalmazkodott a környezetéhez, hanem céljainak megfelelően alakítani is kezdte azt. A vízrendezési tevékenység számos jeles kezdeményezője, művelője és támogatója közül kimagaslik gr. Széchenyi István, aki egy minden lényeges kérdésre (folyószabályozás, ármentesítés, lecsapolás, vízhasznosítás) kiterjedő vízügyi programot vázolt fel (

Ihrig 1972). A kézirat érkezett: 1992. V. 15. Dr. Csermák Béla oki. mérnök, a műszaki tud. kandidátusa, a Vízgazdálkodási Intézet (VGI, Budapest) ny. irodavezetője.