Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

324 Papp G. és Zsámboki L. 2. Az elzárótáblák típusa megváltoztatásának előnyei A kezdetben alkalmazott kettőskampós, ill. szekrénytartós síktáblák (5-6. ábra) helyett az 1970-es évek közepétől a billenőlapos szegmens alkalmazására (Ausztriában és Magyarországon a nyomott, Németországban a húzott) tértek át (7-8. ábra). Ugyanis a szegmenstábla számos előnye mellett alacsonyabb pilléreket igényel, mint amit a kettőskampós, ill. a szekrénytartós táblánál a mozgatóberendezés helyigénye miatt alkalmazni kényszerültek. így a billenőlapos szegmenstábla lehetővé tette a pillérek felső síkjának és ezzel együtt a duzzasztómű nyílásai mentén a darupályának is az árvízvédelmi partok magasságáig történő süllyesztését. 3. A vízerőtelepek felépítménye megváltoztatásának előnyei A természetes tájba történő beillesztést a vízerőtelep felett korábban alkalmazott magas gépcsarnok helyett gépkamra építése is kedvezőbbé tette (Kertai 1963). A gépkamra térigénye kisebb, mert a daru a kamrán kívülre, a kamra fölé került. A vízszintes tengelyű turbina alkalmazása egyébként a gépkamra kialakításához további előnyöket jelentett. Érdemes ebből a szempontból összevetni az 1924-27 között épült kachleti (1. ábra) és az 1976-79 között épült Abwinden-Astein-i (4. ábra) dunai vízlépcsőket. De a Magyarországon 1950-57 között épült tiszalöki vízlépcső (9. ábra) és az 1967-73 között épült kiskörei vízlépcső (10. ábra) között is a tájbailleszkedés szempontjából is igen nagy a különbség. 4. Összefoglalás A hajózsilip áthelyezése, az elzárótáblák típusának és a vízerőtelep felépítményének a megváltoztatása - a vízlépcső műszaki paramétereinek a javításán felül összességében lehetővé tették, hogy a vízlépcső mindhárom műtárgyának a felső szintje egy síkban, az árvízvédelmi partok körüli magasságban legyen, és felettük egy egységes darupályát alakítsanak ki. Természetesen az alkalmazott daru a vízlépcső mindhárom műtárgyát ki tudja szolgálni. Végeredményben megállapítható, hogy a vízépítő-, a gépész-, az építőmérnökök, továbbá a hajózási szakértők közös munkájának az eredményeként, a 60 évvel korábban épített kő- és betonkolosszusként ható folyami vízlépcsők mai változatai már szinte észrevétlenül, harmonikusan illeszkednek a természetes tájba. Még síkvidéken is kisebb mértékben bontják meg a természetes táj képét, mint a folyami közúti és vasúti hidak (pl. a bajai, a dunaföldvári, a komáromi vagy a pozsonyi hidak). Az osztrák dunai vízlépcsőknél alkalmazott ökológiai intézkedések (Schimunek 1989) eredményeként a már csaknem végiglépcsőzött osztrák Duna-szakasz kellemes felüdülést és kiváló vízi életet biztosít.