Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Vörösmarty, C. J.-Moore, B. (III.): Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzportmodellek a globális éghajlatváltozások vizsgálatához

Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzport modellek .. 313 az időeltolódás 2-3 hónapot tesz ki a nyugati részektől a keleti szelvényekig. A déli mellékfolyók egységesebben lépnek fel, a csúcsok és a kisvízi időszak időeltolódása csak 1-2 hónap. A mellékfolyók vízjárása arra utal, hogy az árhullám a főfolyó nyugati szakaszán jelenik meg és évközben kelet felé halad. A modell szimulálja ezt a hatást és a főfolyón (II. táblázat) is kimutatható, hogy határozott időeltolódás van a csúcshozamok jelentkezésében. Az árhullám kelet felé haladása során májustól Napo, Navari szelvényektől júliusig a torkolatvidékre jut. A kisvízi időszak nyugaton szeptemberben kezdődik és a torkolatvidéken a kisvíz decemberben jelentkezik. 2.3.2. Érzékenység a szállítási és az elöntési paraméterre. Vizsgáltuk, hogy hogyan reagál a folyómederben vízmozgást leíró modell a korábban meghatározott lineáris transzformációs tényező (K) és a hullámiéri elöntést meghatározó cp rj-tényezők változásaira (7. ábra). Az adott elemzés célja az volt, hogy meghatározza a vízforgalom ésszerű nagyságrendjét és az Amazonas rendszerben fellépő mocsárvidéki elöntések szerepét. A szállítási tényező vizsgálatánál a kísérletek során К = 12,5-75/hónap értéktartományban az eredményül kapott lefolyás értékeket vizsgáltuk az Ovidos-i szelvényben, amikor is a ej értékét 1,0 és ry értékét 0,75-ben rögzítettük (7. ábra). A szállítási tényező szerepe az, hogy szabályozza az árhullám megjelenésének idejét és amplitúdóját. Ha D = 75 értékkel kezdjük a vizsgálatot, akkor a nagyvízi időszakra jelentős túlbecslést kapunk, korai maximum jelentkezik áprilisban és a kisvíz szeptemberben mutatkozik. Csökkenő К értékek esetén (17,5 és 25 között) a tetőzés értéke csökken és időben egyre később jelentkezik (7. ábra). A kisvízi időszakra megfelelő értékek adódnak, de időben késés tapasztalható. Az árhullám alakja nem lesz megfelelő К = 12,5 esetén. A 12,5 < К < 75 közötti tartomány úgy tűnik megfelelő eredményeket ad és megfelel a legjobb illeszkedést adó К = 20/hónap értéknek. Ez az érték hozzávetőlegesen 1,5 napos területi elemenkénli medcrbeli levonulás időnek felel meg. A 7. ábrán láthatjuk a hullámtér területek elöntéséből adódó hatásokkal foglalkozó vizsgálatok eredményeit is. A grafikon az árhullám ciklus rövidülésére utal. Abban az esetben, ha nincs elöntés az 50 000-tól 300 000 m

3 s"

1 terjedő tartományban egy folyamatos, közel szinuszoidális görbét kapunk. Ha változtatjuk azt a közép vízhozam értékeket, amelynél az elöntés jelentkezik, az árhullámkép ellapul és időbeli eloszlása is változik. A legkisebb elöntés Cf= 1,4 érték mellett jelentkezik. Ennek ellenére a tetőzés érték csökken és időben később jelentkezik. Ha az elöntési kritériumot l,()-ra és 0,6-ra csökkentjük, a tetőzésekre ugyanazt a hatást gyakorolja, viszont a kisvízi időszak is későbbre csúszik és kimélyül. Hasonló eredmények jelentkeztek az árvízi vízforgalom ry paraméterével végzett vizsgálatok esetén. A hullámtéri elöntésekhez kapcsolódó térfogatváltozás arányának növelése ellapítja és időben előre tolja az árhullámképet. Az Amazonasra kidolgozott modell egyértelműen érzékeny a hullámtéri elöntésre, éppen ez a folyó hidrológiai leírásának legkritikusabb összetevőjeA becslések szerint az Amazonas árterülete körülbelül 100 000 knr'-t tesz ki (Goulding 1985), a szélessége helyenként eléri a 1(H) km-t (Rzóska 1978). Az elöntések időtartama