Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben

Inlercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben 293 kony csapadék megállapítása, amit a szakemberek a vízgazdálkodási kerettervek elkészítésénél és egyéb hidrológiai számításoknál figyelembe tudnak venni. Hidrológiai szempontból mindig azon fafajú állományok a kedvezőbbek, melyek csapadékvisszatartása kisebb, mélyebb gyökérzettel és nagyobb törzsi lefolyással rendelkeznek. Az ásványi talajba szivárgó víz éves mennyisége bükkösben 372 mm, kocsánytalan tölgyesben 307 mm és lucosban 266 mm. Természetesen az erdő szerepét nemcsak a csapadékvisszatartás (intercepció) oldaláról, hanem a transzspiráció oldaláról is meg kellene vizsgálni, mert az erdő és a vízgazdálkodás kapcsolata így teljes. A vizsgált állományok tehát azt mutatták, hogy hidrológiai szempontból a lombos állományok kedvezőbbek, mint a fenyők. Különösen azért, mert télen - amikor a vegetáció vízfelhasználása elenyésző - a lombos állományok csapadékvisszatartása jóval kevesebb. Az erdész tehát már a fafajmegválasztással hosszú időre előrevetítve meghatározhatja egy erdősült táj, vagy vízgyűjtő vízháztartását. Az erdő vízforgalmának megismerése nem csak vízgazdálkodási szempontból fontos, hanem szorosan kapcsolódik az ún. erdei ökoszisztéma kutatásokhoz. Ezen eredmények segítségével adatokat kapunk arra, hogy fafajaink hogyan befolyásolják saját vízellátásukat. Ez utóbbi fontosságát pedig különösen többletvízhatástól független termőhelyeken, a faprodukció szempontjából kell hangsúlyoznunk. A bükk nagy törzsi lefolyása révén saját vízszükségletét is jobban kielégíti. Tulajdonképpen tölcsér módjára összegyűjtött csapadékvízzel önmagát öntözi a fa. Ezzel szemben a lue a törzsén szinte semmi csapadékot nem vezet le, hanem vízbevételi forrása egyedül a koronán átjutó csapadék. A lue gyökérkialakításával (korong alakú) igyekszik a koronán átjutó és azon szétporlasztott csapadékvíz minden cseppjét hasznosítani. Nagy csapadékvisszatartása miatt azonban saját vízellátását csökkenti. Ez a hatás annál jobban megfigyelhető, minél messzebb kerül elterjedési területétől, vagy minél inkább csapadékszegény termőhelyre ültetjük. Az őshonos lombos fafajaink rovására történő lucosítás - amennyiben a lucfenyőt csapadékszegény területen több generáción keresztül termesztjük-, a táj vagy a vízgyűjtő vízháztartása szempontjából kedvezőtlen lehet. Ezt a negatív hatást kompenzálja az erdészeti szempontból rendkívül értékes, gyorsan megtermelhető fa produktuma. Várható ezért, hogy az erdőgazdálkodás és vízkészlet-gazdálkodás célja között bizonyos ellentét jöhet létre. Ebben az esetben el kell dönteni, hogy egy adott vízgyűjtőn belül (helyi jellegű probléma) a népgazdaság a rövidebb vágásfordulóval (fenyvesítés) megtermelt, nagyobb mennyiségű fatömeg, vagy a vízgyűjtő vízháztartásának javítása a fontosabb. A jövőben a tiszta víz az erdőgazdálkodás épp oly produktuma lesz, mint a fatömeg vagy egyéb erdei melléktermék. Ágazatunkban tehát a faválasztékok mennyiségi és minőségi növelésének célja mellett úgy kell gazdálkodni, hogy az az erdővel kapcsolatos más népgazdasági igényeket ne sértse meg, sőt messzemenőleg teljesítse azokat. IRODALOM Balázs A.: Ein Kausalanalytischer Beitrag zur Quantifizierung des Bestands- und Nettoniederschlages von Waldbeständen. Dissertation an der Technischen Universität Berlin, 1983. Brechtel, H. M.-Pavlov, M. В.: Niederschlagbilanz von Waldbeständen verschiedener Baumarten und Altersklassen in der Rhein-Main-Ebene. Kuratorium für Wasser und Kulturhauwesen. 1977.