Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Baranyi S.-Varga Gy.: A Velencei-tó vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90)

200 Bárányi S. és Varga Gy. A tározók évi vízkibocsátásának relatív értékeit (ß^) szintén a 7. ábrán adjuk meg. A Zámolyi-tározó évi vízkibocsátásának relatív értéke 44-123% között ingadozott, a 20 évi átlag 67%. A 100% feletti érték azt jelenti, hogy az adott év vízeresztése meghaladja a tározó leg­nagyobb vízkészletét (V mi x) és ezen túl vízből is történt vízeresztés úgy, hogy abból még ma­radt a tározóban is (2 ábra, 1977. év). A Pátkai-tározó évi vízkibocsátásának relatív értéke 28-148% között in­gadozott, a 16 évi átlag 87%. Természetesen a víz egy része a Zámolyi-tározó­ból érkezett. A 7. ábra alsó grafikonja arról tájékoztat, hogy 1976-tól - a tervszerű vízkészlet­szabályozás kezdetétől - a Velencei-tó összesített évi hozzáfolyásának, vízpótlásának relatív értéke (y) 12-34%-a (átlagosan 2,7%-a) a tározókból származott. Ezzel lehe­tett elkerülni, hogy a nyári apadás miatt jelentősen ne süllyedjen a vízszint az alsó szabályozási szint alá és ne alakuljon ki hátrányosan alacsony tavi vízállás a nyár vé­gére. A jövőben a Pátkai-tározó alsó és felső üzemi vízszintje közötti térfogatát elmé­letileg és gyakorlatilag két részre kell osztani, az éves vízpótláshoz és a ritka gyakori­sággal előforduló több éves vízpótláshoz szükséges térfogatra. 4. A Velencei-tó rendkívüli kisvizei A mérsékelten csapadékszegény évtized utolsó három évében rendkívül kevés csa­padék (P = 443 mm a 1 hullott a tóra, továbbá - elsősorban a szárazság következménye­ként - lecsökkent a vízgyűjtő lefolyási tényezője az átlagos 0,056-ről 1990-re 0,033-ra. A tározókból történt vízpótlás és a tó leeresztő zsilipjének 1988. júliusától történténő zár­va tartása ellenére a tó vízállása rendkívül alacsony szintre 0,88 m-re süllyedt és a tározók vízkészlete is a legkisebb üzemi vízszint közelébe apadt (2, 3. ábra). Ezen jelenségek hatására vizsgáltuk, hogy milyen gyakorisággal, milyen csapa­dékviszonyok mellett alakul ki a Velencei-tóban ökológiai, vízminőségi és hasznosítási szempontból károsan alacsony vízállás. Az Országos Meteorológiai Szolgálat a tó vízgyűjtőjén 1901-től napjainkig két csapadékmérő állomást folyamatosan üzemeltet, egyiket a vízgyűjtőn Csákváron, a másikat a tó mellett Kápolnásnyéken (Hajósy-Kakas-Kéri 1985.). A két mérőállomás évi adatai alapján 1901-90 évekre átlagokat számoltunk. Az adatsorból kitűnik, hogy az utolsó 20 évben - kisebb 10 évi átlagok mellett - csökkent az évi csapadék ingado­zása, és elmaradtak a korábbi évi nagycsapadékok (8. ábra). Az évi csapadékadatokat és a tó rendkívül alacsony vízállásadatait áttekintve ­tudva azt, hogy az utóbbi emberi tevékenység által befolyásolt - azt tapasztaltuk, hogy egy éves rendkívül kis csapadék esetén a tóban mérsékelt vízszintsüllyedés alakult ki. Az eddig tapasztalt rendkívül alacsony vízállások két-három egymást követő, igen csapadékszegény években alakultak ki, még pedig akkor, ha a két-három év csapa­dékának az átlaga kisebb mint 500 mm a 1.

Next

/
Thumbnails
Contents