Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
2. füzet - Baranyi S.-Varga Gy.: A Velencei-tó vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90)
A Velencei-ló vízrendszerének hidrológiai jellemzői (1971-90) 201 А VI. táblázatban összeállítottuk az 1901-től előfordult 500 mm a1-nél kisebb két-három egymást követő év csapadékátlagait és az akkori, a Velencei-tóban észlelt legalacsonyabb vízállásokat. Kilenc ilyen időszak volt. Feltűnő, hogy a vizsgált 90 év második részében megszaporodtak az egymást követő csapadékszegény évek. Az átlagosan 10 évenként előforduló aszályos évcsoportok az utolsó 20 évben átlagosan ötévenként jelentkeztek; viszont az utolsó, 1990. évtől eltekintve a tározókból történt vízpótlás hatására a tóban nem alakult ki szélsőségesen alacsony vízállás. Nem ismeretes, hogy a csapadék csökkenésében tapasztalt tendencia folytatódik-e, de ha nem folytatódik, akkor is viszonylag gyakran, 5-10 évenként, számolni kell azzal, hogy az évi vízpótlás mellett a többéves tározásra és időszakos vízpótlásra is szükség lesz, és a tározók vízkészletével szigorúan kell gazdálkodni. 5. Kiszáradhatott-e a Velencei-tó 1866-ban? Hazánkban 1861-67 között hat évig tartó aszály volt, és a levéltári adatok szerint a Velencei-tó 1866-ban kiszáradt (Adám-Bendefy 1972). A tó teljes kiszáradását az utóbbi időben többen vitatják. A következőkben a hiányos adatok, feltételezések és számítások alapján megpróbáljuk előállítani a tó akkori vízháztartási jellemzőit. A vizsgálatokhoz feltételezzük: - A tóra és vízgyűjtőjére hulló évi csapadék - közelebbi adatok hiányában - a Mosonmagyaróváron és Budapesten mért csapadék átlaga lehetett (VII. táblázat). Az 1901-70. évekre vonatkozó adatok szerint a magyaróvári és a budapesti állomáson mért évek aszályos csapadékösszegei 0-20%-kal nagyobbak, mint a tó vízgyűjtőjén mért értékek. Ezért a csapadékból számítandó hozzáfolyást ugyanekkora szabályos hiba fogja terhelni, vagyis 0-20%-kal nagyobb lesz a ténylegesnél. - A hozzáfolyás rendkívül kicsi lehetett, mert a Vértes-hegység lábánál fakadó források már 1860-ban kiszáradtak továbbá az évi csapadékösszeg - kivéve az 1866. évit - kisebb volt mint 500 mm (a területi evapotranszspiráció átlaga), (VGI1984), ezért a vízgyűjtő lefolyási tényezője 0,030-0,010 lehetett. Napjainkban negyedéves időszakban ennél kisebb is előfordul. - A tó felszínéről történő párolgás a levegő aszályos időszakban tapasztalható nagy párateltségi hiánya miatt az átlagosnál nagyobb, 900-1000 mm a 1 lehetett. -A tóból lefolyás nem volt, mert az előző évtizedekben a Kajtori-csatorna feliszapolódott, amelynek kiásását a vizsgált időszakban végezték és csak 1868-ban fejezték be. - A Császár-víz torkolati szakasza rendezetlen volt, így a vízfolyás mind a Velencei, mind a Nádas tavat táplálta. - A múlt század szórványos mérési adatai szerint a Velencei-tóban az aszály kezdetén az átlagos vízmélység 1,40 m körül lehetett, kivéve a meder középső, keleti részét, ahol kis területen a víz kb. 0,30 m-rel mélyebb volt. A tó vízállása a jelenlegi vízmércén 1,40 körüli vízállásnak felelt meg, de a tófenék az 1969. évinél kb. 0,10 m-el alacsonyabban volt, azóta ennyit feliszapolódott. A tó területe 25,0 km 2 lehetett. - A Nádas-tó területe Csörgely Zs. 1946. évi térképvázlata szerint 4-5 km 2 volt. A Nádas-tó mélysége 0,30-0,50 m lehetett és a vízszint közel azonos magasságban, vagy kissé alacsonyabban lehetett, mint a Velencei-tóé. A Nádas-tó vízgyűjtőterülete kb. 20 km 2 volt.
