Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Domokos Miklós: A statikus összesítő vízgazdálkodási mérleg számítása időben ingadozó vízigény esetén

A statikus összesítő vízgazdálkodási mérleg számítása időben ingadozó vízigény esetén 179 A (29) és (32) képletből összefoglalóan a következő állapítható meg: Ha az összesítő vízmérleg két karját megtestesítő K(t) vízkészlet- és I(t) vízigény-ídőfüggvény ordinátáinak kapcsolata olyan ismert K(I) determinisztikus függvénykapcsolattal jellemezhető, amely szerint az / a K-nak monoton nem-növő függvénye és a függvényen /o-val jelöljük azt a vízigény-értéket, amely vele azonos nagyságú vízkészlet-értékhez tartozik, akkor a ű* vízhiány-tűrési mutatón alapuló vízmérleg aktivitásának feltétele: /о<К(1-Г). (33) Bizonyos típusú I(K) kapcsolat esetén а X mutató is számításra alkalmasabb alakban adható meg, pl. a (30) képlettel. A (33) képlet rámutat arra, hogy mindaddig, amíg vízmérlegszerkesztési gyakorlatunkban kizárólag t> a mutatón alapuló minősítést alkalmazzák, tulajdonképpen nincs is nagyobb jelentősége annak, hogy ismerjük-e a vízkészlet és a vízigény közötti kapcsolatot (Csermák 1968). A ö mutató alkalmazása esetén ugyanis (33) szerint továbbra is a vízigény-időfüggvény egyetlen kiragadott értékét hasznosítjuk - nevezhetjük ezt, az eddigi gyakorlat nyomán, akár „mértékadó vízkészlet "-nek is - semmmilyen további információt nem hasznosítunk. Csakis a közgazdaságilag egyébként is indokoltabb A mutató - vagy ennek az általánosításai (Domokos 1973) - alkalmazása esetén várható a vízigényre vonatkozó többletinformációk értékesítése. Nyilvánvaló, hogy az egyidejű vízkészlet- és vízigényértékek közötti determinisztikus kapcsolatot elsősorban ott jogos keresni, ahol mindkét változó erősen függ ugyanazon közös meghatározótól. Ez a helyzet elsősorban az öntözés esetében lehet jellemző, különösen akkor, ha a vizsgált terület egy nagyobb vízgyűjtő felső részén helyezkedik el. Feltehető ugyanis, hogy ilyen helyeken a közös tényezőknek (csapadék, hőmérséklet) erősen érvényesül a hatása mindkét változó alakulásában. Az /. táblázat és a 4. ábra azonban azt bizonyítja, hogy a vízkészlet-vízigény kapcsolat még ebben a legkedvezőbb esetben is igen laza. Az is nyilvánvaló, hogy a lakossági és ipari vízkivételek alakulásában korántsem érvényesül ilyen közvetlenül a vízkészletet meghatározó éghajlati tényezők hatása (iCsermák 1968). Azt, hogy valamely adott esetben a vízkészlet és a vízigény kapcsolata jellemezhető - s ha igen, milyen megbízhatósággal - determinisztikus függvénnyel, általában csakis esetenkénti konkrét vizsgálattal lehet eldönteni. Ehhez elegendő homogén vagyis „befagyasztott" fejlesztési szintre vonatkozó - vízkészlet- és egyidejű vízigényadatnak, valamint ezen adatok megbízhatósági mérőszámainak kell rendelkezésre állniok, ami jelenleg, sajnos, csak ritkán fordul elő. Csak kellő számú ilyen vizsgálat eredményeiből általánosíthatók majd olyan tapasztalatok, mint például: - milyen vízhasználó típusok esetében és milyen egyéb feltételek mellett érdemes egyáltalán megkísérelni determinisztikus vízkészlet-vízigény kapcsolatok előállítását,