Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
2. füzet - Domokos Miklós: A statikus összesítő vízgazdálkodási mérleg számítása időben ingadozó vízigény esetén
180 Domokos Miklós - adott feltételek mellett milyen ezeknek a kapcsolatoknak az általános alakja, - az általános alak ismeretében hogyan lehet a függvény állandóit, tömeges adatfeldolgozás nélkül is, gyorsan megbecsülni. 5. Áttekintés és elvi példa A vízkészlet és a vízigény közötti kapcsolatot érvényesítő különböző módszerek alkalmazásának feltételeiről és mikéntjéről a II. táblázatban adunk összefoglaló áttekintést. A II. táblázathoz kapcsolódva a 7. ábrán elvi számpéldát is mutatunk bc arra, hogy az / * konst esetekben a vízkészlet-vízigény együttjárására vonatkozó különböző információk hogyan hasznosíthatók az összesítő vízmérleg eredményét jelentő vízkorlátozási mutatók meghatározásában. A kiindulásként szolgáló egyidejű vízkészlet- és vízigény-idősort - az elvi példa szemléletessége érdekében - a gyakorlatban előforduló esetekhez képest a következő egyszerűsítésekkel vettük fel: - Az idősorok rövidek, mindössze 30 időegységre - pl. napra - vonatkoznak. A gyakorlatban vizsgálandó estekben szereplő időegységek száma ennél egy-két nagyságrenddel is nagyobb lehet. - A vízkészlet- és a vízigény-idősort nem folytonos, hanem lépcsős függvényekkel - tehát pl. a napi átlagértékek sorozatával - adtuk meg. A vízkészletekre és a vízigényekre vonatkozó észlelések módjából következően a gyakorlatban is ez a megadási mód a szokásosabb, bár ez a tényleges helyzetet leíró folytonos időfüggvényekhez képest több-kevesebb elhanyagolást jelent. Az elhanyagolás annál kisebb, minél rövidebb az időegység és minél hosszabb az idősor. - Az idősorok felvételéhez feltettük, hogy a vízmérlegkarok között egyértelmű determinisztikus függvénykapcsolat van. A gyakorlatban ennyire egyértelmű függvénykapcsolattal sohasem találkozhatunk; az észlelési adatokból származó pontok többé-kevésbé mindig szóródnak a kapcsolatot jellemző kiegyenlítő görbe körül (pl. 4. ábra). Ezért a gyakorlatban a vízkészlet-eloszlásfüggvény és a vízkészlet-vízigény kapcsolati egyenlet felhasználásával, képlettel számított vízkorlátozási mutató értéke mindig csak többé-kevésbé közelítő lehet. AII. táblázat alapján nyilvánvaló, hogy elfogadható l(K) kapcsolat esetén a vízkorlátozási mutatók a legegyszerűbben ennek a kapcsolatnak és az F(x) vízkészleteloszlásfüggvénynek a felhasználásával, képlettel számíthatók. A 7. ábrán közölt elvi példában mégis valamennyi lehetséges módszerrel kiszámítottuk a ö és a X vízkorlátozási mutató értékét. Ennek célja egyrészt a módszerek számszerű alkalmazásának szemléltetése, másrészt a különböző módszerekkel kapott eredmények összehasonlítása. Az ábrának a különböző módszerek alkalmazását bemutató részeihez a következő megjegyzéseket fűzzük:
