Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Weckerle, Konrad: Európai infrastruktúra: A Majna-Duna kapcsolat

144 Weckerle, Kortrad átvevő intézményekkel hosszúlejáratú szerződések vannak érvényben. Lényegében a regionális energia-elosztási monopóliumok és nagymértékben a Német Állami Vasutak részesednek a termelt villamosenergiában. Bajorországban a vízenergia a villamosenergiatermelés 17%-át teszi ki. Ennek hozzávetőlegesem egynegyedrészét termelik az RMD AG vízierőművei. A finanszírozás alapelve az, hogy a Majna-Duna-csatorna kereken 6 milliárd építési költségét a villamosenergia eladásából származó bevétel fedezze. Eddig kereken 2 milliárd DM bevételt értek el. Mintegy 1 milliárd hitelt szereztek a tőkepiac igénybevételével, s a hiányzó mintegy 3 milliárd DM tőkét a Német Szövetségi Köztársaság és Bajorország hitelként bocsátották az RMD AG rendelkezésére. A hitelek felvételére azért volt szükség, hogy az építkezés előrehaladása független lehessen az áram eladásának időbeni lefolyásától. A 2050-es évben lejár az erőművek koncessziója a Részvénytársaság számára. Eddig az időpontig a kereken 4 milliárd DM hitelt, amit az építés kivitelezésére fel kellett venni, teljes egészében visszafizetik. Ilymódon a Majna-Duna víziút, hosszú távon tekintve, saját magát finanszírozza és az erőmüvek révén még jövedelmező befektetéseket is eredményez. 3. A Majna-Duna-csatorna a korszerű vízépítés példája A Majna és Duna közötti kapcsolat megteremtése joggal nevezhető egy nagy „európai álomnak". Nagy Károly császár már 793-ban kísérletet tett arra, hogy Treuchtlingen közelében egy csatornát építtessen az európai vízválasztón át. A régi eszmét I. Lajos bajor király újra felelevenítette. Az ő nevéhez fűződik a Lajos-csatorna építése (3. ábra), ami egészen századunk késő negyvenes éveiig üzemelt. A korszerű Majna-Duna-csatorna létesítésére már a húszas évek óta alapos vizsgálatokat folytattak, melyek lehetővé tették Majna-Duna-csatorna optimális vonalvezetését és meghatározták a jelenlegi nyomvonalat. A csatorna vonalvezetéséhez a következő lényeges előfeltételeket kellett figyelembe venni: a vízlépcsők számának minimumra szorítása, a töltés- és bevágás-szakaszok közötti földtömegkiegyenlítés legkedvezőbb megoldása, kapcsolat létesítése az ipari területekhez, valamint a létesítmény optimális beillesztése a környezetbe. A Bamberg és Nürnberg közötti szakaszon - ugyanúgy mint a Lajos-csatorna építésénél - a Regnitz völgye határozza meg a Majna-Duna-csatorna vonalvezetését. Bamberg és Neuses között a Regnitz folyó oldalcsatornája a víziút. Forchheim térségében szabályozták és víziúttá építették ki magát a Regnitz folyót, és Hausen közelében kezdődik a tényleges állóvízű csatorna, amiben nincsen vízáramlás és nem kapcsolódik már a regionális vízfolyásokhoz (4. ábra). A Majna-Duna-csatorna Nürnbergtől délre Roth és Hiltpoltstein községeket érinti. Hiltpoltsteintől keletre a Jura-hegységnek egy széles, lapos süllyedésén vezet tovább, az európai vízválasztón át a Rajna és a Duna között (5. ábra). Ehhez csatlakozóan a Sulz-völgy és Ottmaring-völgy vonalát követve, Berching és Beilngries községeken át lefelé halad a Dunához, majd Dietfurtnál az Altmühl folyóba torkollik, s végül a kiépített Altmühl folyása mentén Riedenburg és Kelheim helységeken át eléri a Dunát.