Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Schiller, Heinz: Elkészült a Majna-Duna víziút

Vízügyi Közlemények, LXX1V. évfolyam 1992. évi 2. füzet ELKÉSZÜLT A MAJNA-DUNA VÍZIÚT HEINZ SCHILLER A Rajnát a Dunával Majna-Duna-csatorna, 1992 szeptemberében történt megnyitásával, az Északi-tenger és a Fekete-tenger közötti folyamatos hajózás lehetősége teremtődött meg. A csatornának az európai víziúthálózatban betöltött híd-szerepe felmérhetetlen jelentőségű: kapcsolatot teremt Európa két hosszú, igen bővizű és legsűrűbb közlekedésű folyója, a Duna és a Rajna között, több mint tizenhárom államot köt össze egymással és közvetlen víziutat nyit a Rajna-vidék és a Duna menti országok ipari és kereskedelmi központjai között. 1. Történelmi előzmények A Majna és a Duna közötti víziút-kapcsolat gondolata 793-ban már Nagy Károly idejében felvetődött. A császár Trechtlingennél kísérletet végeztetett a Majna és a Duna közötti vízválasztót átszelő csatorna építésére. Építőmesterei csodálatra méltó ügyességgel megtalálták azt a helyet, ahol az Altmühlt a sváb Rezattól csak egy rövid száraz völgyszakasz választja el, amelyen keresztül valaha a Rezat az Altmühlbe folyt. A „Fossa Carolina" nevű csatornát azonban soha sem fejezték be. A kísérlet maradványai ma is láthatók. A 17. században létesült összefüggő francia víziútrendszer eredményeként ismét megnőtt az érdeklődés a Majna és a Duna közötti összeköttetés iránt, azonban 1845ig kellett még várni, míg az I. Lajos bajor királyról elnevezett Lajos-(Duna-Majna)csatorna, mindössze 10 éves építési időszak után elkészült. A Bamberg és Kelheim közötti, 120 tonnás hajókra kiépített, mintegy 172 km hosszú csatorna 101 zsilip segítségével az északi szakaszon a csúcsbögéig 184 m-es, a déli szakaszon pedig 80 m-es szintkülönbséget hidalt át. A Lajos-csatorna megnyitása után, de még 1845-ben feltűnést keltett az a víziúton történő szállítás, amelynek során a budapesti Lánchídnak Széchenyi István gróf által Angliában megrendelt elemeit juttatták rendeltetési helyükre. Az elemek tengeri hajón érkeztek Rotterdamba, ahonnan a Rajnán, a Majnán, a Lajos-csatornán és a Dunán szállították őket Budapestre. A Lajos-csatorna 1945-ig üzemképes volt, azonban a megnyitását követő rövid virágzás után, - az akkori viszonyokhoz képest jelentős forgalmat bonyolított le, - hamar elvesztette jelentőségét. Ennek oka nem csupán a vasút gyors térhódítása volt, amellyel a lassan mozgó, rövid szakaszonként átzsilipelendő, mindössze 120 t teherЛ kézirat érkezett: 1992. VIII. 10. Heinz Schiller oki. mérnök, a Bajor Vízgazdálkodási I livatal (München) osztályvezetője. A tanulmányt Domokos Miklós fordította németből. A Vízügyi Közleményekben e témakörben megjelent néhány korábbi ismertelő tanulmány Kertai E.-Kozák M.-Novoszáth J.: A Rhone és a Rajna vízlépcsői Franciaországban. I.XV. évf. 1983. évi 4. füzet. Mosonyi E.: A kiesésű vízerő-hasznosítás helyzete. I.XXI. évf. 1989. évi 2. füzet. Na©> /...• A Duna-szabályozás fejlődése. LXV. évf. 1983. évi 4. füzet. Papp G.: A Duna Majna hajózócsatorna. LXXIV. évf. 1992. évi 1. füzet.