Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Széchenyi és a Tisza-szabályozás

106 Pálfai Imre súlyozása. A kincstár azért is járult hozzá a költségekhez, mert nagyobb hasznot remélt a sószállításból, melynek útja a Tisza szabályozásával majd megrövidül. A munkálatok elindításához rendelkezésre álló pénzekről a munkatársai által összeállított, de Széchenyi neve alatt megjelent „Véleményes jelentés a tiszaszabályozási ügy fejlődésérül" című könyvben ezt olvashatjuk: „Őfelségének kegyelmes közbenjárására a b.Rothschild, Arnstein Eskeles, s Sina házaknál a társulat számára 400 000 ezüst forintig megnyitott hitel. Ezen kölcsöntőke szaporítva az Ö felsége által sóári alapbul a szabályozás folyamata alatti évekre adományozott évenkénti 100 000 ezüst frtal, s a kir. kincstárbul két évre megajánlott 50 000 ezüst frtal, képezte azon tőkét, mellyel a társulat munkálkodását megindíthatta. Ezen 550 000 ez. frt pénzalap mint kölcsöntár megnyittatott a tiszavölgyi birtokosok számára, mibül 5% kamatra s részenkénti törlesztésre adatott a társulat egyes osztályainak a szükséges pénz, a szabályozási munkák megkezdésére". Március végére elkészült Vásárhelyi Pál általános Tisza-szabályozási terve, melypt a társulatok megvitattak. Többen erősen támadták a tervet, és régebbi elképzeléisekkel álltak elő. Vásárhelyi a vita hevében 1846. április 8-án szívszélhűdést kapott és még aznap éjjel meghalt. Széchenyit megrendítette Vásárhelyi halála, elhunytát óriási veszteségnek tartotta. Rá nemcsak mint tervezőre, hanem mint a kivitelezés fő irányítójára is számított. Még a megrendítő esemény hatása alatt (április 11-én) fogalmazta meg Széchenyi a következő fogadalomlevelet, s íratta azt alá a központi bizottság tagjaival: ,/1 Tiszavölgy fajtánk bölcsője. Saját magukhoz hűtleneken nincsen áldás. Mennél több nehézség gördül elé, annál nagyobb szilárdságra fejlik a férfiúi erő: Mi alulírottak ennélfogva, mint a Tiszavölgy-szabályozás legközelebbi ügyvivői, mennyire tőlünk telik - arassunk bár köszönetet, bár ne - mi legalább, az egész közös hazára nézve ollyannyira üdvös czél elérhetése végett elvállalt ebbeli tisztünkben ernyedetlen buzgalommal és csüggedni nem tudó állhatatos közremunkálással akarunk és fogunk bármily előfordulható akadályok daczára, erőnk szakadtáig hűn és becsületesen eljárni." Vásárhelyi utóda Keczkés Károly lett, de a vitás kérdések eldöntésére külföldi szakértőket is meghívtak. Végülis a vélt költségcsökkentés reményében - Széchenyi egyetértésével, aki a további huza-vonát el akarta kerülni, - Pietro Paleocapa velencei építési igazgató véleményét fogadták el, mely kevesebb átvágást és távolabbi töltéseket irányozott elő, mint a Vásárhelyi-féle terv. (Végül a legtöbb helyen mégis Vásárhelyi elgondolásai valósultak meg.) A nagy vonalaiban elfogadott módosított szabályozási terv birtokában indult el Széchenyi 1846. nyarán második tiszai szervező körútjára, s az augusztus elejére Debrecenbe kitűzött második társulati közgyűlésre. Először - július 17-én - Szegeden résztvett és felszólalt a csongrádi társulat ülésén: „Ha szabályozni akartok, bele kell nyúlnotok a pénzeszsákba" - olvashatjuk a napló aznapi sorai közt. Este fáklyás menet, Széchenyi ,/ninden pártszellem nélkül" beszél. Másnap a Pannónia gőzösön folytatta útját, s öt nap alatt - A Tisza-parti nép lelkes ünneplésének közepette Tokajig hajózott föl. Innen Sátoralja-Újhelyre ment, ahol a bodrogközi fióktársulat alakuló ülésén mondott agitáló beszédet, majd Csapon az unghi választmányi ülésen vett részt. Miután Paleocapával együtt szétnéztek a Felső-Tiszán, Debrecenbe indult a Tiszavölgyi Társulat nyilvános közgyűlésére, melyet augusztus 3-án nyitottak meg. Néhány fölheccelt ellenzéki felszólaló belekötött Széchenyibe a kormánnyal való kapcsolata miatt, de ő visszaverte a támadásokat. A következő (augusztus 6-i) naplórészlet jól érzékelteti a tárgyalások hangulatát, Széchenyi küzdelmét: „Ülés 12