Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Széchenyi és a Tisza-szabályozás

Széchenyi és a Tisza-szabályozás 107 órakor. Minden zűrzavaros és izgatott. Derekas beszédet tartok, kirúgtam az elnöki széket etc. megpirongatom őket... 1 óra alatt brilliánsul megnyerem a csatát - mindenki pártomra áll". A Tiszavölgyi Társulat központi választmánya akkori titkárának, Kovács Lajosnak visszaemlékezése szerint Széchenyi leplezetlenül kifejtette, hogy a viszonyok szövevénye által odajutott, hogy mint egyedüli közvetítő álljon a kormány és a nemzet alkotó eleme közt. E két tényező egymás elleni harcát meddőnek minősítette. Vallomásszerűen föltárt gondolatait Széchenyi így összegezte: „Én a Tiszaszabályozást nem csak kiszámíthatatlan anyagi eredményeiért indítom meg, de ezt egy józanabb magyar politika tengelyének tekintem, ki akartam emelni az ellenzéket olcsó dicsőségű meddő állásából: legyen valahára alkotó s szervező elem az országban. Ennyi szellemi erő ne vesszen el a rideg tagadásban ". A debreceni közgyűlésen - Keczkés Károly előterjesztése nyomán - kialakították a vidéki osztályok szervezetét, továbbá bejelentették a Tiszai Gőzhajózási Társulat megalakulását, s meg is kezdték a részvények jegyzését. A közgyűlést követő sárospataki ülésen Széchenyi vezetése alatt véglegesítették a társulati működés fontosabb részleteit. Jelentős esemény volt az augusztus 20-i választmányi ülés Tisza-Dobon, ahol megalakult az első vidéki osztály, a szabolcsi, mely - a műszaki tervek elfogadását követően - rögtön elhatározta a munkálatok megkezdését. Az átfogó Tisza-szabályozás kezdetét jelentő első kapavágást 1846. augusztus 27-én maga Széchenyi István tette meg a dob-szederkényi átvágás és a későbbi „Széchenyi-gát" építésénél. E nevezetes napon a következőket jegyzi naplójába: „Csodálatos idő. Mégis ezer kétely közepette kezdjük meg a munkát Dob és Szederkény között. A templomba megyek. Isten, minden a Te kezedben van. Segíts! Mert a mi tudásunkkal és széthúzásunkkal nem fogunk semmit sem elérni. " Az első kapavágás közelében, az urkomi magaslaton az Alsó-Szabolcsi Tiszaszabályozó Társulat 1865-ben emlékoszlopot állított fel, melyen Széchenyi érdemeit Szász Károly verse örökíti meg: Két hatalom versenge soká e róna bírásán, emberi szorgalom és a vizek ősereje, Széchenyi lett bíró, a Tiszát medrébe szorítá, Szózata s a nagy tér im szabad és a miénk! A több mint 50 napos (!) szervező körutat a szegedi és az óbecsei ülés zárja le, ekkor alakul meg a csongrádi és a bácsi osztály. Széchenyi egy rövid al-dunai kitérő után szeptember derekán érkezik vissza Pestre. A következő év márciusában tartott társulati közgyűlésen Széchenyi bejelenti, hogy 1 millió forint kölcsönt szerzett a tiszai munkák folytatására, majd további összetartásra és együttműködésre buzdította a társulat tagjait. 1847-ben már nyolc vidéki osztályon folyt az átvágások és a töltések építése. A pénz azonban - a május 30-i naplóbejegyzés szerint - csak nem akar megérkezni: „Megmondtam Apponyinak, május végéig várok még az 1 millióra - azután magam segítek magamon - ha nem megy, lemondok. " Széchenyi szeptemberben harmadjára utazta be a Tisza vidékét. Szolnokig az ekkor elkészült vasúton, innen a Pannónia gőzhajón tette meg az utat Csetfalváig, ahol zátonyra futott a hajó. Közben a Bodrogba is behajóztak. Ezen a szemleúton Széchenyi elsősorban a Felső-Tisza és az itteni mellékfolyók menti területek birtokosaival tárgyalt (Szatmár városában ünnepélyesen fogadták), de érteke-