Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Góg Imre: A Kettős-Körös felső szakaszának kialakítása

58 Góg Imre Az illetékesek felismerték, hogy a Kettős-Körös töltéseinek a távolsága nem megfelelő, de még ekkor sem döntöttek helyesen. 1887-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 48 515 sz. rendeletében a Kettős-Körös hullámterének szélességét Szanazugtól - a povádi átvágás alsó végéig 134 m-ben állapította meg. Ennek a rendeletnek a megvalósítására nem került sor, mert a következő évben újabb árvíz következett be. 1888 márciusában, a gyors felmelegedésben, rohamos olvadás mellett, a zajló jég a Kettős-Körös szűk hullámterében, a vashalmi kanyarnál összetorlódott (4. ábra). A vízszint ekkor a békési hídnál 6,88 m volt. A torlódott jég a bal oldali töltésen két helyen - 102 és 25 m-es - szakadást okozott. Ha nem szakadt volna át a töltés, a békési hídnál, az 1881. évi NV-nél kb. 0,20 m-rel lett volna magasabb, mintegy 7,36 m, a vízszint. A töltésszakadás következtében Gyula, Csaba, Békés, Mezőberény, Köröstarcsa és Gyoma települések belsőségeit katonai segélycsapatok közreműködésével lehetett csak megvédeni. 7. A Kettős-Körös felső szakaszának kialakítása Az 1888. évi árvíz után, az árvízkatasztrófák (főleg az 1888. évi) tanulságaként, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 34 084/1888 (július 24.) sz. rendelete alapján kellett elvégezni a társulatoknak a Kettős-Körös töltéseinek 300 m-re kijjebb helyezését. A bal oldali töltést, a Fehér-és Fekete-Körös összefolyásától, Szanazugtól Békés város felső széléig - a vashalmi kanyarig - 12 162 m hosszúságban, az 1853-ban alakult Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat (Gyula) helyezte át. Ennek az új töltésnek az építési költsége 586 589,- Ft volt. E megépült töltés folytatásaként az 52 sz. povádi átvágás alsó végéig, a jobb oldali töltést helyezték kijjebb 4 295 m hosszúságban. Ezt a munkát, az 1852-ben alakult Hosszúfoki Ármentesítő Társulat (Békés) végezte 116 188,- Ft költséggel. A töltések építési tervét a Gyulai Folyammérnöki Hivatal két mérnöke Steineker Gábor és Mészáros Károly készítették. A töltéseket az 1881. évi árvízszint felett 1,20 m magassági biztonsággal 6 m széles koronával, a víz felől 1:3, a mentett oldalon l:2-es rézsűkkel, 0,30 m magasságú töltéskorona domborítással építették ki. A korábbi - 1856-58 évek között épült, bal oldali hullámtérbe került - töltés megmaradt nyárigátnak. Ennek magassága az 1881. évi nagyvíz alatt 1 m-rel, l:10-es rézsűkkel alakították ki. Ez a régi töltés a felső csatlakozástól 100 m hosszúságban érintetlen maradt. A jobb oldali 4295 m hosszúságú új töltésszakasz, egyben útként is szolgált, ezért a töltéskoronát 8 méter szélesre építették. Ugyanakkor, a kanyargós 1346 m hosszú folyószakaszt - a Vashalmi-kanyart, v. 53 sz. átvágást - mely több árvíznél, főleg a jeges árvizeknél a töltésszakadások előidézője volt - kiegyenesítették (4. ábra). Az elkészült munkákkal a Kettős-Körös ezen szakaszán a töltések gyökeres szabályozásával nyerte el ez a folyószakasz mai alakzatát. A töltés áthelyezési munkák 1889-ben kezdődtek, - és 100 évvel ezelőtt 1890 ben fejeződtek be.