Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Csipai Imre-Domokos Miklós-Jóna Zoltán-Körtvélyi Kálmán: A kiskörei-tározó hatása környezetének belvízviszonyaira

290 Csipai I., Domokos M., Jóna Z. és Körtvélyi K. jelentős öblözetének (24 a, d, e, f) déli, mélyebb része található a Kiskörei-tározó hatásterületén (7. ábra). A terület belvízi biztonságának megőrzésére, sőt fokozására - a Kiskörei-vízlépcső létesítéséhez kapcsolódóan - jelentős fejlesztések történtek (szivárgórendszer létesítése, 4 új szivattyútelep építése 8,8 m

3 s-' összkapacitással, stb.). A területen gazdálkodó, kedvezőtlen természetföldrajzi adottságú dél-borsodi mezőgazdasági termelőszövetkezetek véleménye szerint ezek a fejlesztések távolról sem érték el a kívánt kompenzáló hatást. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumhoz (KVM) 1989. május 17-én intézett közös beadványukban részletesen kifejtik, hogy véleményük szerint a Kiskörei-tározó részükre milyen jelentős károkat okozott és okoz: talajvízszint-emelkedést, belvizesedést, fakadó vizeket, talajszikesedést, az árvizek gyakoriságának növekedését, közlekedési nehézségeket, mindezek következtében terméskiesést (amelyet az Állami Biztosító csak részben térít), a lakosság elszegényedését, stb. Az Észak-magyarországi VÍZIG 1989. június 15-én kelt, a fenti beadvánnyal kapcsolatban a KVM-hez intézett állásfoglalásában igen részletesen elemzi a termelőszövetkezetek panaszait, egyebek között megállapítva (összhangban a III. táblázat ide vonatkozó adataival), hogy „a jelenlegi belvízi helyzet lényegesen jobb, mint a Kiskörei-vízlépcsőt megelőző időben volt, de még mindig elmarad a mezőgazdasági üzemek jogos igényétől". Bizonyítható pl., hogy a Kiskörei-tározó hatásterületén kívüli mezőgazdasági üzemekben, ugyanezen 1974-88. közötti időszakban, nagyobb vízkárok keletkeztek, mint a hatásterületen levőkben. A VÍZIG állásfoglalása kimutatja az árvízi gyakoriság növekedésével, a talajvízszint-emelkedéssel és a talajszikesedéssel kapcsolatos panaszok alaptalanságát. Részletes javaslatot ad a belvízi biztonság mindenképpen szükséges további növelése érdekében teendő intézkedésekre (melioráció, belvízi főművek és üzemi hálózat fejlesztése). A KVM-nek 1989. augusztus 31-én a dél-borsodi termelőszövetkezetekhez intézett válaszlevele is hasonló értelemben foglal állást, utalva a Kiskörei-vízlépcső folyamatban levő hatásvizsgálatára. 4.3.2. A Tiszántúli VÍZIG területe. A belvízi elöntésnek, mint a belvízi jelenség fontos mutatójának számos hatótényezője közül az egyik legjelentősebb a csapadék. A Kiskörei-tározó hatásterületének a Tiszántúli VÍZIG területén levő 3 belvízi részöblözctére, továbbá 1 kontroll-öblözetére a szakértői adattáblázatok adatai alapján, elkészült a 2. ábra négy grafikonja. Л grafikonok - függőleges tengelyén a belvizes időszakot megelőző 3 hónap alatt és a belvizes időszak alatt hullott csapadék, valamint a belvíz kezdclén a hótakaróban tárolt vízkészlet összege (mm), - vízszintes tengelyén a belvizes időszak alatt észlelt maximális elöntés (knr)szerepel. Az elöntés-csapadék kapcsolat ennél természetesen sokkal összetettebb, az elöntést sok más tényező is befolyásolja, ezért az egyes éveket jellemző pontok jelentősen szóródnak. (Az 1965, 1970, 1980 nyári belvizeknél pl. eleve várható volt, hogy a kiváltó csapadékhoz mérten a nagy párolgás miatt kisebbek az elöntések.) A 2. ábra