Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Szesztay Károly: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási és hidrológiai vonatkozásai

246 Szeszt ay Károly A gazdálkodás által ismert és kockázatként figyelembe vett bizonytalanságok esetén az előbbitől gyökeresen különböző helyzet alakul ki: A bizonytalanság okainak és az ezek következményeit leíró összefüggéseknek az ismeretében feltételes előrejelzések készülhetnek a különböző jövőbeli körülmények és döntések esetén várható gazdálkodási helyzetről. Erre támaszkodva fel lehet készülni a szükséghelyzetek és az érdekütközések kezelésére, ami hosszabb távlatban a gazdálkodási tevékenységnek a kölcsönös előnyökön, illetve a közösen elfogadott kompromisszumokon alapuló fokozatos fejlesztését teszi lehetővé. A vízgazdálkodás, a vízvédelem (beleértve a hozzá természetesen kapcsolódó környezetvédelmet és a környezetgazdálkodást) terén világszerte egyre gyakrabban és élesebben jelentkező konfliktusok és válsághelyzetek lényegileg abból erednek, hogy a kapcsolódó gazdálkodási és szabályozási tevékenységekben túlsúlyra jutottak az ismeretlen, vagy tudomásul nem vett bizonytalanságok és - a társadalmi, gazdasági fejlődés egészéből adódó körülmények folytán - nem sikerül ezeket kellő időben és mértékben tudatosan és közösen vállalt kockázattá alakítani. A jövő század közepéig várható jelentős mértékű és a korábbiaknál jóval gyorsabb ütemű éghajlatváltozás lehetőségének, illetve valószínűségének a tudományos, társadalmi és politikai érdeklődés előterébe kerülése természetesen önmagában is jelentős esemény. A vízgazdálkodás és a környezetvédelem számára azonban a közvetlen tárgyi vonatkozásoknál is fontosabbnak látszanak az önmagukon túlmutató járulékos kapcsolódások: A feltételezhető éghajlat változások és tovagyűrűző hatásaik feltárásához szükséges tágkőrű és összehangolt természet- és társadalom-tudományi kutatások ugyanis óhatatlanul napirendre tűzik a vízgazdálkodást, a vízvédelmet terhelő más eredetű bizonytalanságok vizsgálatát és tényszerű figyelembe vételét is. 1.1. A vízgazdálkodás bizonytalansági tényezői A vízgazdálkodást, a vízvédelmet terhelő sokféle bizonytalanság tartalmát és megjelenési formáját tekintve mindig a víz sokrétű természeti és társadalmi szerepének valamelyikéhez kapcsolódik (1. ábra). A geoszférában a víz okozta erózió, az abrázió és az üledék képződés mint térszín alakítási tényező, továbbá a víz mint oldószer, szállítási közeg és kémiai tényező az ásványok és az ércek keletkezésében és feldúsulásában játszik döntő szerepet. A bioszféra, az óceánok, a tavak, a folyók, a patakok, az árterületek és a parti sávok mint a vízi és a kétéltű élővilág élettere, továbbá a növényi és az állatvilág testének építőanyaga, szállító eszköze, hőmérsékleti szabályozója és biokémiai tényezője. Az időjárás a felhőzet és a sarki jégtakarók révén a Föld sugárzási tulajdonságainak (planetáris albedójának) tényezői, a légköri páratartalom pedig az üvegház hatás tényezője. A vízkörforgás mint a szén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor és más anyagok ökológiai rendszereken belüli és közötti planetáris méretű biogeokémiai ciklusainak oldószere, szállítási közege és élettere. Vízkivétel és vízbányászat útján a víz mint nyersanyag elsősorban vízellátási, vízgyógyászati és hévíz hasznosítási célokra kerül felhasználásra, de jelentős lehet a vfcerő-hasznosítás, a belvízi és tengeri hajózás, továbbá a vízi és a vízparti élővilág termékeinek hasznosítása. A veszélyek közül az árvizek és belvizek, a szárazságok, a jégeső, a vízzel terjedő betegségek és járványok, hófúvások és lavinaképződés, jégtorlódások és jeges árvizek a legjelentősebbek.