Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Kozák Miklós: Széchenyi és Vásárhelyi, mint a második magyar honfoglalás vezéregyéniségei

226 Kozák Miklós chenyi" út és lehetővé válik kisvizek idején is a hajózás a Fekete-tengerig. Később lerobbantásra kerül a veszélyes sziklapad rendszer is. Széchenyi így fogalmazta meg feladataikat: „vizeinket Dunánktól kezdve úgy rendezni, hogy azok lehetőségig hajózási csatornánkul szolgáljanak..." Széchenyi nevéhez fűződik a balatoni hajózás megteremtése, a Balaton-Duna és a Duna-Tisza hajózható csatornák megépítésének gondolata is, melyek összefüggő, biztonságos víziúthálózattal kapcsolnák össze az egész ország főbb pontjait. A Tiszán, annak rendkívüli kanyargóssága és az elégtelen vízmélység gátolta a hajózást. A 101 átvágás 457 km-rel, azaz 1/3-ával rövidítette meg a Tiszát. A magyar vízgazdálkodás története azonban tele van „félkész" munkákkal. így pl. a Vaskapu szabályozását 1833-ban kezdik, de csak 1890-98 között fejezik be, a pénzhiány, a politikai gáncsoskodások és a malária miatt. A Tisza szabályozása pedig még napjainkban is folytatódik töltéserősítések formájában. A Duna vízrendszere 1992-ben évszázadunk legjelentősebb európai vízimérnöki alkotásává válik a Duna-Majna-Rajna-csatornával, mely egész Európát átszelve tengereket köt össze. Ez a modern, örök időkre szóló víziút-rendszer rendkívül fontos eleme lesz az olcsó, környezetkímélő, energiatakarékos áruszállításnak, és a nemzetközi vízi turisztikai forgalomnak. És mindezek tökéletesen beleillenek Széchenyi és Vásárhelyi másfél évszázaddal ezelőtti prognosztikus elképzeléseibe. Természetes, hogy a Duna szabályozása sincs befejezve. A hajózáshoz vízhozam és megfelelő vízmélység kell, különösen a Duna folyó magyar szakaszán. Évtizedes tapasztalat, hogy a folyók kisvízhozama egyre csökken, ezért a modern hajózás geometriai paraméterei csak folyószabályozással nem biztosíthatók. A víz mennyiségi és áramlási feltételeit természeti törvények szabják meg és ezek nem azonosak a pillanatnyi popularista politikai kívánalmakkal. Már Széchenyi és Vásárhelyi terveiben is fontos szerepet kapott a Duna és a Tisza mellékfolyóinak szabályozása, kikötők építése és tavaink (Balaton, Velence, Fertő-tó) szabályozása. Az utóbbi évek eseményei és tényei napnál is világosabban tárílk elénk, hogy tavaink halálra lesznek ítélve, ha nem gondoskodunk megfelelő védelmükről és vMrózta-gazdálkodásunkről. Vagyis, ha vizeinket csak önmagukra hagyjuk, az azok teljes pusztulására vezet. Vizeink rendezéséhez tudatos vízgazdálkodási tevékenység szükséges. Ezt eddig a természet és a világtapasztalatok igazolták. Dehát Széchenyi és Vásárhelyi ezt már 150 évvel ezelőtt látták! Sokat hangoztatjuk napjainkban, hogy Nyugat-Európa részévé szeretnénk válni. Ne feledjük, ehhez, egy modern, a környezetet legjobban kímélő víziúthálózat is szorosan hozzátartozik, amilyen Nyugat-Európában van. Egyesülni csak mindenben azonosan, tisztességesen és valóban demokratikusan gondolkodó és cselekvő embereknek lehetséges. Az évente 2-3 hónapig hajózhatatlan magyar Duna-szakasz nem ekvivalens az osztrák és német csatornázott Dunával. De azt se feledjük, hogy a nálunk fejlettebb európai demokráciákban a műszaki feladatok szakszerű megítélése műszaki felkészültségű szakemberek állásfoglalásán és nem popularisták véleményén alapul. A modern víziközlekedéshez megfelelő kikötők és hajópark is szükséges. A tőlünk felfelé és lefelé eső Duna-szakaszokon már mindenhol szabályozott vízmélységű biztonságos víziutak vannak, hazánkat kivéve. Ennek következményeivel is számolni kell. Széchenyi és Vásárhelyi 1837-ben fogtak hozzá - életük főművének - a Tisza ibályozási tervének kidolgozásához. Az Alföld mezőgazdaságilag legértékesebb