Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci István: Széchenyi programtervezői munkálkodása és a vízgazdálkodás tervezése

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 1991. évi 3-4. füzei SZÉCHENYI PROGRAMTERVEZŐI MUNKÁLKODÁSA ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS TERVEZÉSE DR. ORLÓCI ISTVÁN Mottó: „... én methodikus vagyok ..." „...Semmit sem tettem rögtönzésként... ... minden tettem egy előre kiszámlált, messzeható tervnek a szüleményei..." (Széchenyi István) Széchenyi István azt vallotta, hogy az ország felemelkedése és valamennyi polgárának jóléte csak a magánerő és a közerő arányos kifejtésével, az egyén és az állam összehangolt munkájával valósítható meg. Az anyagi és a szellemi gyarapodást egyaránt szolgáló közéleti munkálkodása ezen alaptétel szerint lényegében két részre tagolható. A korszerű technológiák alkalmazására és a műveltség növelésére, valamint az életkörülmények javítására vonatkozó sokféle ajánlásával és példamutatásával egyéni illetve társulásos vállalkozásokra buzdította honfitársait. Emellett ugyanakkor az ország társadalmi és gazdasági szerkezetének megváltoztatására olyan egységes fejlesztési politikát dolgozott ki, ami alapot teremtett mind a magánvállalkozások biztonságához és támogatásához, mind pedig a közösségi érdekek érvényesítéséhez és a közcélok megvalósításához. A „methodikus" Széchenyi István a körülményekkel józanul számolva, a dolgok mélyébe hatolva és a lehetőségeket logikailag mérlegelve, szisztematikus egységbe rendezte az alapcélt - a nemzet jólétét - szolgáló tennivalókat. A vízgazdálkodás ezen szervesen összefonódó kétfajta munkálkodás mindkét ágának jelentős és az érdekkapcsolatok szerint differenciált eleme volt. 1. Az élő hagyaték Állítom, hogy a „legnagyobb magyar" bőséges hagyatékának ma is élő és használható részét leginkább „methodikus", rendszer-tervező munkásságának eredményei töltik ki. Különös ugyanakkor, hogy - bár ő maga is ezirányú tevékenységét tartotta fontosnak -, ellenzői és támogatói életében és később napjainkban is elsősorban eszmerendszerének egyes elemeivel, vállalkozásokat kezdeményező munkáival foglalkoztak. Példaként utalok a „Hitel" sokak véleményét szintetizáló vitairatára: a „Taglalat"-ra, amelynek módszerét Desewffy József úgy jellemzi, hogy szakaszról-szakaszra, pontról-pontra haladva szándékozik cáfolni Széchenyi megállapításait; aki erre leA kézirat érkezett: 1991. X. 2. Dr. Orlóci István oki. vízépítő mérnök, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDV VÍZIG, Budapest) főmunkatársa. A Magyar Tudományos Akadémai Vízgazdálkodástudományi Bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya Széchenyi István születésének 200. évfordulója alkalmából 1991. szeptember 20-án rendezett nyilvános emlékülésén elhangzott előadás alapján.