Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci István: Széchenyi programtervezői munkálkodása és a vízgazdálkodás tervezése

216 Orlóci István hengerlő biztonsággal válaszolja: „... a tisztelt gróf semmi sem értett meg filozófiám egységéből, de ösztönöz arra, hogy az egész változatlanságát fönntartva részletesebben kifejtsem ... " - a tartalmat. 2. A kritika Az eszmerendszer jelentőségét először a Pesti Hírlap támadásaihoz csatlakozó Georg Tretter (-Járy) ismeri fel és irányítja rá az olvasók figyelmét 1841-ben.- „ha nem pillanatnyi hevület vagy egy álom szüleményei mindazok, amit Széchenyi tett, hanem egy előlegesen kiszámított terv szerint cselekedet, akkor minden jobb gondolkodásúnak megérdemelné gyűlöletét, megvetését. " A válasz egyértelmű: „semmit sem tettem rögtönzésként, minden tettem egy előre kiszámlált, messzeható tervnek a szüleményei". Erre a tervező, egységbe foglaló Széchenyire szeretném a figyelmet irányítani; módszertani útmutatása ma is érvényes és időszerű. 3. Tervezés és szakértelem A tervezés két vonatkozásban kapcsolódik a fejlesztéshez egyfelől a megvalósítás módozatának kiválasztását, másfelől pedig a fejlesztési célok és intézmények kijelölését szolgálja. Az előbbi vonatkozásban a tervező munka elsődlegesen méretezési jellegű, és az eszközöket, eljárásokat meghatározó célú. A második vonatkozásban pedig a tervezés afeltételeket feltáró, elemző, az érdekeket mérlegelő jellegű, és fejlesztési döntést megalapozó célú. Széchenyi felismerte, hogy „a tervezésben is fontos a munka-elosztás..." „egynek részeket kell tökéletesen kimeríteni, a másiknak pedig sok részt kell egészbe kapcsolni". Nyilvánvaló, hogy minél sokrétűbb a fejlesztés, és minél több és sokfélébb érdeket érint, annál szélesebbkörű tudományos felkészültséget kíván a célok tervezése. Ezideig általában minden korban elismerték a megvalósításra irányuló tervezés szakismeret-igényességét, ugyanakkor a tárgyszerű elemzésen alapuló cél-tervezést sok esetben helyettesítették politikai érdekű vagy ideológiai alapú kinyilatkoztatásokkal. 3.1. A rendszer-tervezés eredménye és hatása Ha visszatekintünk hazánknak csak az elmúlt 200 éves történelmére, Széchenyi teljeskörű, a lényeges elemeket szabatosan megjelölő és ezeket szerves egységbe foglaló, nagy időtávot logikusan átfogó eszmerendszere nem csak saját kora, de utókora fejlesztési politikái közül is kiemelkedik. Közel két évtizedes, módszeres elemző és mérlegelő munkával szabatosan föltárta az ország lényegi problémáit, és megállapította a cél teljesítésének feltételeit. Módszerességének hatékony voltát az is igazolja, hogy a munka eredményét, a fejlesztési politikát két rövid javaslatba tömörítette. Az I. táblázat a teljeskörű fejlesztési programról ad képet, а II. táblázat pedig az időszerű teendőket foglalja össze.