Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Mosonyi Emil: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítása

210 Mosonyi Emil gét és speciális szolgálatait anyagilag is méltányolni kellene, akkor rendesen csak a jövendő szebb kilátásokkal kecsegtették. - S habár el is érte azt, hogy hajózási főfelügyelő és építési igazgatósegéd lett, mindez végtelen csekély jutalom volt azokkal a nagy szolgálatokkal szemben, amelyeket hazájának tett." Sokirányú elfoglaltsága mellett elmélyed a különféle hajócsatornák terveibe; 1843-ban három példányban elkészítteti az akkori Magyarország egész területére kiterjedő vízrajzi térképet, amely minden folyó kisvízszínének magassági adatait, továbbá a folyók és tervezett csatornák partjainak magassági viszonyait tünteti fel. Az 1845-ös év ismét fordulópontot jelent Vásárhelyi életében. Az al-dunai munkák, sőt megpróbáltatások évei után bekövetkezett viszonylagos nyugalomból életének legnehezebb küzdőterére lép, amikor Széchenyi - századokra szóló nagy elgondolásának, a Tisza szabályozásának megvalósításához - ismét Vásárhelyitől kér támogatást. Széchenyi nagyszerű eszméjéből Vásárhelyi Pál tudományos képzettsége, gazdag tapasztalatokra támaszkodó mérnöki tudása segítségével készül el a Tiszaszabályozás terve, amelynek első kidolgozását „Előleges Javaslat" néven, a nádor részéről 1845. június 12-ére összehívott értekezleten mutatta be Vásárhelyi. Ettől a történelmi nevezetességű üléstől számíthatjuk a Tisza-szabályozás elkészítésének valóságos megindulását. De vessünk néhány pillantást az előzményekre s arra a társadalmi környezetre is, melyben a terv megszületett és valóra vált, hogy a maga teljességében bontakozzék ki előttünk Széchenyi és Vásárhelyi nagysága és műveik jelentősége az utókor számára. A Tisza-szabályozás szükségességét már 1784-ben felvetette Szinnyei Merse Jenő. A Tisza rendszeres tanulmányozása azoktól az összefüggő térképezési és vízrajzi felvételektől számítható, amelyek 1833-ban Lányi Sámuel vezetésével kezdődtek, s amelyek készítésének legfőbb irányítását később maga Vásárhelyi Pál vette a kezébe. - A Tiszáról készült ún. Vásárhelyi-féle felvételek akkoriban a külföld elismerését is kiváltották szakszerűségük, pontosságuk és olyan átfogó adatszolgáltató jellegük miatt, amilyenre akkor még világszerte is kevés példa volt. Amikor Széchenyi Istvánt a Helytartótanács közlekedésügyi osztályának főnökévé kinevezték, megkezdhette országos agitációját a Tisza-szabályozás megvalósítása érdekében, majd ugyané célból kiadta a már előbb említett „Eszmetöredékek" címszóval kezdődő dolgozatát. Csak az tudja kellőképpen értékelni Széchenyi munkáját, s annak rövid néhány hónap alatt elért eredményeit, aki ismeri az akkori megyei életnek az önkormányzatból fakadó számos visszásságát, s a sok kiváltsággal rendelkező birtokosok sok esetben érthetetlenül önző állásfoglalásait. Minthogy az egész Tisza-völgy 22 törvényhatósághoz tartozott, nyilvánvaló, hogy a sok egymással ütköző egyéni érdek miatt nehéz feladat volt az erőket az országos cél érdekében egyesíteni. Érdemes lesz kissé időzni Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási tervénél, éspedig nemcsak azért, mert élete munkásságát ezek koronázzák, hanem azért is, mert e tervekkel kapcsolatban számos téves nézet terjedt el. Sokan nem tudták, hogy Vásárhelyi kevéssel halála előtt egy második, sokkal teljesebb tervet is kidolgozott; s mivel első terve Tiszaújlaktól csak Tiszafüredig ad javaslatot a szabályozásra, utódai közül sokan csonkának minősítették a tervét. Ezt a tévhitet eloszlatja második terve, amelyet 1846. március 25-i kelettel írt alá Vásárhelyi Pál. E második terv eredetije a háborúig még megvolt, de különös módon sohasem ismertették ezt az átfogó munkát