Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Mosonyi Emil: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítása

208 Mosonyi Emil állás ideiglenes ellátására a 34 éves Vásárhelyi Pált nevezi ki. Az országos építési főigazgató a nagyobbára Vásárhelyi Pál irányításával készült dunai térképről a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik; véleménye szerint „a fölvételek pontossága, a kidolgozás helyessége, a földolgozott adatok teljessége, megbízhatósága és világossága és az egésznek nagy terjedelme tekintetében bátran nevezhető a világ első folyami térképének." Amikor Széchenyi Istvánt 1833-ban az al-dunai szabályozási munkálatok királyi biztosának nevezik ki, magához veszi Vásárhelyi Pált, kipróbált és tehetséges egész személyzetével együtt. Vásárhelyi elkészíti a Vaskapu és a csatlakozó zuhatagos szakasz szabályozási terveit, de a munkálatokat végrehajtó katonai parancsnokság féltékenységből állandóan jelentéseket tesz. Végül is Széchenyi teremt rendet a huzavonában. Ezzel azonban az akadályok még nem hárultak el teljesen. A mérések végrehajtását a Duna jobb oldalán az új-orsovai török pasa is akadályozta, mert lövetni akarta a meder jobb felén horgonyvetésre készülő munkahajókat. A rendelkezésre álló hely nem engedi meg, hogy a Vaskapu-szabályozás tervét és végrehajtását ismertessem, bár azok a műszaki tudományok története szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek. Csupán megemlítem, hogy az 1834. év végéig Vásárhelyi és munkatársai elkészítették az Izlás és Tachtália zuhatagoknál létesítendő csatorna és a Vaskapu általános szabályozási tervét, továbbá a hajózáshoz feltétlenül szükséges Kazánszorosi vontatóút terveit is. A hazánkban teljesen újszerű sziklamunkák tanulmányozására, továbbá a megfelelő gépek beszerzésére és a szükséges sekély-járatú hajók vizsgálatára Széchenyi István Vásárhelyi Pál kíséretében tanulmányútra megy Angliába. Az öthónapos tanulmányút végén Rotterdamon átutazva Vásárhelyinek alkalma volt az akkoriban már igen fejlett holland zsilip- és csatorna-építkezések tapasztalatait megismerni. Hazatérte után nagyobb ütemben folytatja az építési munkálatokat, Hieronymi, Hevessy, Weszter és Forberger mérnökökkel és számos más munkatársával. E nagyszabású és az egész világon elismert Vaskapu-szabályozási munkák irányítása közben azonban súlyos anyagi gondokkal küzd, s még Széchenyi többszöri közbenjárása sem tudja az udvari Kancelláriát álláspontjának megmásítására bírni; Vásárhelyi kérelmét visszautasítják. Közben a kicsiny létszámú mérnöki csoporttal irányított igen felelősségteljes munka, a folytonosan felmerülő újabb akadályokkal, fizikailag elgyöngítették és lelkileg is erősen megviselték Vásárhelyit. Széchenyi aggodalommal figyelte e jelenségeket és ismét kísérletet tett Vásárhelyi jövőjének biztosítására, de ez a felterjesztése is sikertelen maradt. Önzetlen és odaadó munkája iránt az udvari Kancellária részéről sorozatosan megnyilvánult közömbösség sok keserűséget okozott Vásárhelyinek. A hivatalos téren tapasztalt mellőzések után némi kárpótlás volt részére az az elismerés, amiben a Nemzeti Tudós Társaság részesítette, 1835-ben megválasztva őt levelező tagjává. 1837-ben sok nehézség után befejezik a vaskapui szabályozást és a víziutat átadják a forgalomnak. Vásárhelyit kinevezik az országos építési igazgatósághoz első hajózási mérnöknek. A fővárosba költözik és ettől kezdve élénken részt vesz a tudományos életben is. Vásárhelyi életében most átmenetileg nyugalmasabb időszak következik. Foglalkozik a Rába és mellékvizeinek szabályozásával, szerepe van a Fertő-tavat lecsapoló csatorna megvalósításában, részt vesz a Duna szabályozási terveinek kidolgozásában.