Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Mosonyi Emil: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítása

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 1991. évi 3-4. füzei VÁSÁRHELYI PÁL, SZÉCHENYI ISTVÁN VÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEINEK MEGVALÓSÍTÓJA DR. MOSONYI EMIL Széchenyi István a mai helyzetünkhöz sok tekintetben hasonló rendszerváltozás idején állott célkitűzéseivel a nemzet élére, hogy hazánkat az akkori tudományos, gazdasági és technológiai elszigeteltségéből kivezesse és számos tanulmányútja során szerzett tapasztalatainak felhasználásával az országot a nyugat-európai szintre emelje. Sokrétű tevékenységéről, amelynek sorsdöntő hatása volt nemzetünk fejlődésére, s amely - meggyőződésem szerint - még ma is útmutatásul szolgál a jövőnkre, a Széchenyi-év keretében számos előadásból és tanulmányból részletesen értesültünk. Gróf Széchenyi István tevékenységét és hazánk számára múlhatatlan érdemeit a különböző szakterületek és tudományágak kiváló képviselői és jótollú írói behatóan ismertették és méltatták. Ha csupán Széchenyinek a magyar vízgazdálkodás fejlesztése tekintetében úttörő meglátásaira és célkitűzéseire összpontosítjuk figyelmünket, akkor is megállapíthatjuk, hogy ezekről a kimagasló eszmei alkotásairól is kitűnő beszámolók jelentek meg már, melyek egymást kiegészítve maradéktalanul megvilágítják Széchenyi szerepét egy olyan átfogó országos vízszabályozás kezdeményezésében, amely az akkori időkben mintaszerűnek elismert holland és francia fejlettséghez igazodott, tehát akkor „modern"-nek számított. Ezért most az sem lehet a feladatom, hogy Széchenyi Istvánnak, mint az országot átfogó vízgazdálkodás úttörőjének a tevékenységét minden részletében ismertessem. Mégis engedjék meg, hogy megismételjem Széchenyinek már több helyen idézett szavait, vagy mondhatnám felkiáltásait, amelyek rámutattak számos európai országhoz viszonyított elmaradottságunkra, irányt adtak a bajok orvoslására, eszmei tervet szolgáltattak a vizek szabályozására és az ármentesítésre. Ezeket a szavakat nem lehet elég sokszor felidézni! í

yA hon vizei korlátlan dühükben mindig öntsék el az ország legtermékenyebb vidékeit?... s az örökposványok méreglehelő önkények kínt és halált szüljenek?" kérdezi Széchenyi, majd így folytatja, rámutatva arra, hogy kicsinyes egyéni érdekek miképpen akadályozhatják az ország javát szolgáló célkitűzéseket: „ Hazánk jó részét víz bírja, posvány fedi, s hogy sokszor - s ezen ne kételkedjünk - valami rossz kotyogó malom hátráltatja egy egész vidék virágzását! Ha igazán, s öncsalás nélkül akarjuk számba venni, milly kevés mai napi haszon tartja paralizálva némely vidékek jövendő bizonyos nagy hasznát, s óriási előmenetelét - csak indignatióval szemlélhetjük s Körös berkeit, Tisza, Dráva, Bodrog kiöntését, Hanságot, s.a.

t., most nyomorúsággal küszködnek " A kézirat érkezett: 1991. X. 2. Dr. Mosonyi Emil oki. mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Karlsruhei Egyetem (NSzK) Vízépítési Tanszékének vezető tanára, a Theodor Rehbock Folyamhidraulikai Laboratórium (NSzK) ny. igazgatója. A tanulmány elsőként a Magyar Tudomány 1992/1. számában jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémai Vízgazdálkodástudományi Bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya Széchenyi István születésének 200. évfordulója alkalmából 1991. szeptember 20-án rendezett nyilvános emlékülésén elhangzott előadás alapján.