Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Major Gábor-Major Pál-Vargay Zoltán: A Duna-Tisza közi hátság lefolyási viszonyainak hatása a talajvízszint változására

152 Major G., Major P. és Vargay Z. - A levezető csatornák éppen azokat a területeket érintik, befolyásolják, amelyeken számottevő talajvízszint-süllyedést ezideig nem mutathattunk ki. A fentieket figyelembe véve azt állapíthatjuk meg, hogy mint minden vízelvonás, a lefolyás is hat a talajvízszint süllyedésére. A számítások ezt világosan mutatták. A lefolyás területi eloszlása azonban arra utal, hogy ez a csatornák által történő vízelvonás kevésbé lehet meghatározó a Hátság tetején elhelyezkedő területek szempontjából, hiszen ezek a csatornák helyszínrajzi elrendezésük folytán nem képesek a hátsági területeket lecsapolni. Ez a lecsapolás csak felszín alatti szivárgás útján lenne elképzelhető, de ez az érték nem jelentős. Ezt a véleményt támasztják alá azok a kis vezetőképesség értékek is, amelyek a talajvíztartó rétegeket jellemzik. Tudjuk, hogy a Duna-Tisza köze a felszín alatti vizek és így a rétegvizek szempontjából is beszivárgó-utánpótlási terület. Tudjuk azonban azt is, hogy ez nem a teljes Duna-Tisza köze, ennek csupán a hátsági területe. A rétegvízészlelések világosan mutatják, hogy a Tisza felé a rétegvíznyomások a talajvíz szintjéhez képest egyre emelkednek, sőt, pozitív artézi kutakat fúrunk, amelyek nyomásszintje a terep fölé emelkedik. Például a kömpöci kísérleti telep mellett levő megfigyelő rétegvíz kutak is ilyen pozítivitást mutattak. Itt a nyomás értékek az utóbbi időben csökkentek, de még ma is magasabbak a talajvizek szintjénél. A Hátságtól távolabbi területeken a rétegvizek nyomásszintje utánpótlást jelenthet a talajvizek számára, vagy a talajvizek vízháztartásából itt hiányzik a rétegvizek felé történő leszivárgás veszteség-tényezője. Ez közvetett módon bizonyítéka a talajvíz-rétegvíz kapcsolatnak, hiszen a hátsági talajvizek szintjének csökkenése a rétegvizek süllyedő szintjének szívása, a meteorológiai hatások és más tényezők miatt következik be, és a rétegvizet tápláló beszivárgási terület egyre növekszik, a rétegvíz nyomásszintek csökkenésével. Azokon a területeken, ahol a rétegvizek nyomásszintje még meghaladja a talajvizekét számottevő talajvízszint-süllyedés, számottevő aszálykár sem jelentkezett. A változásokat tehát nem a gyenge áteresztőképességű talajvíztartó, hanem a rétegvíztartó rétegek közvetítik. Meg kell vizsgálnunk, hogy a rétegvizek utánpótlódása szempontjából a növekvő beszivárgási területek képesek-e egy új egyensúlyi állapot kialakítására, mesterséges talajvíz-utánpótlás nélkül, a hátsági területeken a talajvízszintek mélyebb szinten történő beállásával. A megállapításokat elsősorban a lefolyás tekintetében tesztelhetik a VITUKI-ban megindult vizsgálatok, amelyek az északi terület egy kelet-nyugati sávjára irányulnak. Ugyanakkor célszerű lenne most már az 1990-ig rendelkezésünkre álló adatok alapján új feldolgozást, részletes lefolyási és vízháztartási vizsgálatokat végezni, és ezek alapján numerikusan modellezni a rétegvizek beszivárgási területe növekedésének hatását. IRODALOM Ijjász E. : Grundwasser und Baumvegetation. Erdészeti Kísérletek, XL. kötet, Sopron, 1938. Major P.-Néppel F.: A Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedések. Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam, 4. füzet, 1988. Major P.-Neppel F.: Válasz Szodfridt István hozzászólására. Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam, 4. fűzet, 1990. Scheuer Gy.-Horváth T.: Mérnökgeológiai Szemle 38. sz. 1989. Szodfridt t.: Hozzászólás Major-Neppel: A Duna-tisza közi talajvízszint-süllyedések c. tanulmányhoz. Vízügyi Közlemények, LXII. évfolyam, 3. füzet, 1990.