Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Major Gábor-Major Pál-Vargay Zoltán: A Duna-Tisza közi hátság lefolyási viszonyainak hatása a talajvízszint változására

A Duna-Tisza közi Hátság le folyási viszonyainak hatása... 151 1.2. A lefolyás és a talajvíz-utánpótlás számszerű értékelése Vizsgált II. területünkön a csatornákon keresztül történő, és átlagosnak vehető teljes lefolyás 12,9 mm a1 (///. táblázat). A lecsapoló csatornák hatását úgy értékelhetjük, ha megnézzük, hogyha ezek a csatornák nem lennének, akkor mekkora többlet-beszivárgással számolhatnánk. Tekintve, hogy az 1978-as lefolyási arányokból a felszín alatti hozzáfolyás mintegy 0,9 mm a-re becsülhető, így ennek felszíni lefolyási része 12 mm a1. Ez az érték nem lefolyásra, hanem csatornák nélküli beszivárgásra és párolgásra fordítódna. 1978-ban a tényleges a talajvizet elérő beszivárgás, 134 mm-re volt becsülhető, és ez az 579 mm-es évi csapadéknak mintegy 1/4-e. Ez vetítve a 12 mm a1 értékre, várható, hogy a beszivárgási növekmény, a csatornák elhagyásával durván 12/4 + 0,9 mm a-1 = 3,9 mm a

1 lenne. A felszín alatti hozzáfolyás már elérte a talajvizet, tehát azt teljes értékében kell figyelembe venni, míg a táblázatban szereplő 6,8 mm a

1 szivárgással történő lefolyás természetszerűleg a csatornák elhagyásával nem változik. A 3,9 mm a1 többletbeszivárgás durván mintegy 0,02 m a

1 talajvízállás-„emelkedést" okozhatna (n

0 = 0,18), azaz 10 év alatt 0,20 m-t. (Kérdés azonban, hogy az évi hatások vajon összeadhatók-e?) Úgy becsülhetnénk, hogy a lecsapolás hatása a süllyedés mintegy 5 %-ának az okozója. Meg kell azonban gondolnunk, hogy a csatornák éppen a süllyedés központi területeit geometriai elhelyezkedésük folytán nem csapolhatják meg. 2. A lefolyási viszonyok értékelése a Duna-Tisza közi Hátság talajvízszint-süllyedésével kapcsolatban A főbb megállapítások, amelyeket figyelembe kell vennünk: - A Duna-völgyi-főcsatorna leszívó hatása a hátsági talajvízszint-süllyedés területeit nem érinti (2. ábra). - A Duna-völgyi-főcsatorna és a Tisza közti területen létesített lecsapoló rendszer hatása a megépítésük után még több évtizeddel sem jelentkezett. - A talajvízszint-süllyedés csak az 1970-es évek elejétől-közepétől volt megfigyelhető. Az ez előtti időszak átlagos talajvízhelyzetének rétegvonalai nem mutatnak különbséget az 1922-35 közötti talajvízviszonyokhoz képest (Ijjász 1938). - A Duna-völgyi-főcsatorna és a Tisza közti terület déli részére meghatározott évi lefolyás értéke önmagában nem hanyagolható el, ez számottevő vízháztartási paraméter. Ugyanakkor, mint lefolyási tényező az egész vizsgált területre csak általánosítható, de tulajdonképpen éppen a Hátság területére nem vonatkoztatható, mert a kiépített csatornák ezt a területet csak kismértékben befolyásolhatják. - Az északi (I) területre a számításokat, a becsléseket megfelelő adatbázis hiányában nem végeztük el. Általánosságban azonban következtethető, hogy az északi terület felszínének kedvezőbb áteresztő képessége, és a semlyékes területek kisebb mértékű elterjedése miatt ezen az északi területen a lefolyás értéke számottevően kisebb, és valószínűleg valamivel nagyobb mértékű a teljes lefolyásban a felszín alatti lefolyás.