Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
1. füzet - Puskás Tamás: Hosszú távú vízrajzi fejlesztési irányelvek
68 Puskás Tamás sági célokra irányuló tervek, döntések és tevékenységek eredményessége lényegesen függ a vízkörforgás és a környezet közötti összefüggésekre vonatkozó ismeretektől. Ezért: ki kell alakítani vagy hatékonyabbá kell tenni a kapcsolatokat a vízrajzi tevékenység és a környezeti tényezőkkel foglalkozó más egyéb tevékenységek, különösen adatállományaik és térségi nyilvántartásaik között, mind a vízgazdálkodási ágazaton belül, mint pedig azon kívül. - A felhasználók ma már nemcsak a vízrajzi adatgyűjtés közvetlen eredményeire támaszkodnak, hanem elsősorban ezeknek az adatoknak az értékeléséből, műszaki hidrológiai módszerekkel történő feldolgozásából levont következtetésekre építenek, ilyen információkat igényelnek. A felhasználók részére közvetlenül szükséges vízrajzi információk képzéséhez egyre többféle és növekvő mennyiségű vízrajzi észlelési-mérési és környezeti adatot kell figyelembe venni és ezekből az adatokból - különösen az emberi beavatkozások hatásai folytán - egyre bonyolultabban származtathatók a szükséges információk. Egy-egy hidrológiai elemre vagy elemek szűkebb csoportjára vonatkozó adatsorok közvetlen tapasztalati jellegű ill. pusztán statisztikai értékelésén túl mind nagyobb jelentőségű a természetes és mesterséges hatások alatt levő - hidrológiai folyamatrendszer viselkedésének meghatározott szempontból való matematikai leírása egy-egy térségre vonatkozóan, és a rendszer várható viselkedésének vizsgálata és értékelése a megoldandó gyakorlati probléma szempontjából. Ezért: a korábban használtaknál finomabb, az összefüggések nagyobb körét figyelembe vevő modelleket, illetve számítási módszereket kell alkalmazni ahhoz, hogy az adatokból gyakorlatilag hasznos következtetésre jussunk. Az ilyen módszerek alkalmazása az adatgyűjtés magasfokú egyöntetűségét követeli meg, ugyanakkor az adatsorképzés mellett eseti adatgyűjtést is igényelhet, és szükségessé teheti olyan adatfajták gyűjtését is, amelyeket a vízgazdálkodási gyakorlat közvetlenül nem használ. - A vízzel összefüggő termelési-szolgáltatási, szakigazgatási és gazdaságfejlesztési folyamatokhoz egyre több döntési ponton és döntési esetben kell vízrajzi információt, részben gyors, időkritikus információt szolgáltatni. Az adatok és információk áramlásának szövevényét pedig szabályozni kell. Ezért: a vízrajzi adatgyűjtő, - továbbító, - tároló, - feldolgozó, - szolgáltató tevékenységeket a vízgazdálkodási ágazati infrastruktúrának részét alkotó vízrajzi információrendszerré kell szervezni. Figyelembe kell venni azt, hogy az információigények súlypontja a helyi felhasználók irányába tolódik el, ugyanakkor azonban a nagyobb térségekről és az ország egészéről tájékoztató információknak növekedik a jelentősége: egyrészt a vízgazdálkodás irányítása szempontjából; másrészt azért, mert a helyi felhasználók igényei sokszor csak a tágabb térségre vonatkozó információk ismeretében és figyelembevételével elégíthetők ki megbízhatóan; harmadrészt pedig ezek az információk a helyi adatok helyes értelmezésének gyakran lényeges feltételei. - A vízrajzi tevékenység munkaerő és finanszírozási feltételeit a gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődésének figyelembevételével kell biztosítani. Ezért: a szakképzettség nélküli munkaerő tömeges alkalmazását kislétszámú szakszemélyzettel kell felváltani, a munkafolyamatok gépesítése, illetve automatizálása mellett. A vízi munkát végző vagy vízi létesítményt üzemeltető, valamint a vízrajzi információt igénylő szervek részvételét a vízrajzi tevékenységben, illetve költségeinek finanszírozásában rendezni kell.
