Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Barna Bertalan-Kardos Mária: A vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése

322 Barna B. és Kardos M. Alap a Vízügyi Törvény (1964) mivel szabályrendszere, a benne foglalt jogintézmények és jogelvek beváltak és jelenleg is érvényesek. Továbbra is alapelv, hogy a vizek az egész nép vagyonaként az állam tulajdonában vannak (Vt. 17. §). A vizek használatának és kezelésének jogát azonban már ez a törvényi szakasz is differenciáltabban kezeli: azokat, „- ha jogszabály másként nem rendelkezik - a vízügyi szervek kezelik". A fejlesztést időütemezett és súlypontozott, a fő fejlesztendő területeket tartalmazó szabályozás fejlesztési terv alapján szükséges végezni. Szabályozási szükségességet különösen a következő területeken lehet megállapítani: - a takarékos és környezetkímélő üzemi vízkészlet-gazdálkodás szabályai és eljárásai, - vízkészlet-gazdálkodás és vízminőség-védelem egységes, általános műszaki szabályozása (országos szabályzat), - a vízkészletbázisok védőterületei és védelmi előírásai, - a vízkészlet-gazdálkodás helyi önkormányzati és társulati feladatai, azok keretés határfeltételei, - a vízhasznosítási társulás anyagi és egyéb feltételei, szervezeti formája, működése, - hatósági engedélyezés és a felügyeleti tevékenység vízkészlet-gazdálkodási tartalma és feladatai, - vízkészlet-gazdálkodás és vízvédelem gazdasági szabályozó rendszere (ár- és díjrendszer, VKHD, KHD) és - a vízkészlet-gazdálkodás ágazati országos és területi elvei, a központi állami és a helyi önkormányzati feladatok elhatárolásával. 8. A vízkészlet-gazdálkodás igazgatási feladatai A vízgazdálkodás és ezen belül a vízkészlet-gazdálkodás igazgatási feladatait a Vt (1964) Vhr. 92. §-a tartalmazza. A vízügyi hatósági jogkör gyakorlásának vízkészlet-gazdálkodási feladata körében a vízkészlet-gazdálkodás a gazdaság más iparágaiban folyó vízhasználati, ill. vízhasznosítási tevékenység, az ezzel járó létesítés és üzemeltetés hatósági engedélyezését, szabályozását és felügyeletét látja el. Megállapítja a tevékenység irányelveit és általános szabályait, továbbá a vízhasználatok tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének szabályait és azokat a vízügyi hatóság útján az egyedi esetekre érvényesíti. Ezzel biztosítja a vízhasználatnak a vízgazdálkodás területi rendjébe való illeszkedését. Ez mindenképpen ellátandó feladat, függetlenül a hatóság szervezeti elhelyezkedésétől és felépítésétől. Lényeges szempont, hogy csak társadalmi és gazdasági közérdekből kell hatóságilag szabályozni, nagyobb teret engedve ezzel az egyéni, vállalati érdek gazdasági ösztönzők útján történő érvényesülésének. A VKHD és a KHD mértéke pl. orientáljon arra, hogy az indokolatlanul lekötött vízkészletekről az engedélyesek mondjanak le és így csökkenjen a feleslegesen joghelyzetben tartott vízigények mértéke. Ugyancsak lehetővé kell tenni, hogy a vízhasználó kisebb biztosítottságé vízkészletből is részesülhessen saját kockázatra, természetesen a szükséges vízhasználati korlátok (csak meghatározott lefolyó vízkészlet-limit feletti vízkivétel stb.) és feltételek biztosításával. A VKHD ugyanis arányosan csökkenhet a készlet-biztosítottsággal, arányosan nőhet a készlet-kihasználtsággal és a hasznosítási céltól is függő lehet. így elérhető, hogy a